Hittudományi Folyóirat 24. (1913)
Dr. Trikál József: Tanulmányok a középkor keresztény bölcseletéről
TANULMÁNYOK A KÖZÉPKOR KERESZTÉNY BÖLCSELETÉRŐL I. A keresztény bölcselet újjászületésének okai. Az előítéletek akadályai a helyes és igazságos gondol- kodásnak. Életük hosszú, leküzdésük fáradságos. Az egy- oldalú divatos szellemmel vannak benső barátságban, sőt a divat zenitjén túl is élnek, mint beidegzett nézetek és véle- mények. A középkori bölcselet és művelődés is hosszú száza- dóknak előítélete, helytelen és történelemellenes nézete alatt sínylődött. Vallásosságát fanatizmusnak, bölcseletét üres fogalmak gyártásának, művészetét, ízlését barbárságnak, tudományosságát gyerekességnek bélyegezték. Ezen elő- ítéletek forrása a renaissance, ápolója a rákövetkező mecha- nikus természetbölcselet és empirizmus, népszerűsítője pedig a XVIII. század fölvilágosodásának bölcseleté volt. A renaissance mint irodalmi és művészeti törekvés, azzal a szenvedélyességgel támadt a középkor ellen, amely- lyel a mindenkor divatos irodalmi és művészeti áramlat föllép a hagyományos, az életet uraló ízlés és fölfogás ellen A művészek harca a legtúlzóbb, álláspontjuk a legmerevebb, temperamentumuk a legszélsőségesebb. A renaissance mint új ízlés, a szépnek új izléselmélete a legmerészebb hévvel és nagy rábeszélő erővel kicsufolta, megbélyegezte s a tömegek megvetésének odadobta az egész középkort hité- vei, Ízlésével, bölcseletével, társadalmi berendezéseivel együtt. A természetnek és a mindenség életének mechanikus
