Hittudományi Folyóirat 23. (1912)

Dr. Babura László: A Logos-tan és sz. János evangéliuma

A LOGOS-TAN ÉS SZENT JÁNOS EVANGÉLIUMA.

Felolvastatott az Aquinói Sz. Tamás-Társaság 1911 december 20-án tartott ülésében.

(Folytatás.)

B) A Logos az ó-szövetségi isteni kinyilatkoztatásban.

1-z ószövetségi szent kön vek gyakran szólnak a bölcse- ségről, nemcsak mint Isten lényeges tulajdonságáról —- sapientia essentialis — hanem mint isteni személyről is -— sapientia notionalis. Utóbbi jelentőségében Isten igéjének, szavának mondatik, melynek már a zsoltáros a teremtés művét tulajdonítja, mondván : Az Űr igéje által erósíttettek meg az egek. Mert ő szólt és lettek ; ő parancsolt és létrejöttekI Az Isten igéje, mint második isteni szeméty és Megváltó vezette a választott népet is a pusztában, mert midőn sanya- ruságukban az Űrhöz kiáltának kibocsátottá az ő igéjét és meggyógyítá őket«.1 2

Az isteni bölcseség személvesítésében a Példabeszédek könyve kezd világosságot terjeszteni. Igaz ugyan, hogy itt is sok a költői személyesítés, de amikor a bölcseség mint olyan lép fel, mely öröktől fogva van és Istennel egyetemben teremtette a világot és most is örömmel — mulatván a föld kerekségén— kormány ózza azt, kétségkívül oly lényről van szó, mely Istenben bírván létét, mellette önállóan működik.3 Ugyanígy

1 Zsolt. 32, 6. 9.

2 Zsolt. 106, 20.

3 Felten : Neutest. Zeitgesch. Regensburg 1910. II. 47. L. Péld. 8, 22-—31.