Hittudományi Folyóirat 23. (1912)

Irodalmi értesítő

789

a második szakaszra tér át. mely a tisztátalan kísértésekről, a tisztaság ellen való külső és belső bűnökről, a tisztátalan szokásról, annak természetes és természetfölötti következéseiről, az elbukott lélek nagy nyomorúságáról s a megtérésről szól.

A harmadik szakasz a természetes eszközöket (határozott akarat, bizalom, kitartás, éberség, közeli alkalom és érintkezés elkerülése, olvasmány, munka, igazi áhitat, önmegtagadás) s a természetfölötti eszközöket (alázatosság, Isten jelenlétének megfontolása, az utolsó dolgok, az imádság, a bűnbánat szentsége, a legm. Oltáriszentség) tárja az olvasó elé.

Örömmel konstatáljuk, hogy mind a három résznek kifejtése teljes és meggyőző, az előadás mindig nemesen emelkedett és vonzó, a tárgyalás hangja rendkívül közvetetlen és megnyerő. A tárgyalásnak menetét, mely egyébként is távol jár minden szárazságtól, a gyakori idézetek és mes- terileg alkalmazott versek igen elevenné teszik.

Ha az ifjú e könyvvel kezében indul az élet útjának s megfogadja az intő szót :

»Herz, ist dir die Ruhe teuer.

Halte die Vernunft das Steuer ;

Durch das Meer der Leidenschaft Führt sie dich mit fester Kraft.

Hoffnung schwell’ die Segel auf,

Liebe lenke deinen Lauf,

Und dein Anker sei der Glaube

Der wird keinem Sturm zum Raube«, (Schnetzler)

akkor az ifjúságnak könnyekre fakasztó lelki-testi nyomorúsága hova-tovább csökkenni fog s nem kell majd megsóhajtanunk annyi ifjú lélek kora letörését. Mikor nap-nap után szomorúan látjuk, hogy a szülői nevelés a gyermekekkel szemben mily erőtlen, hozzá nem értő és hiányos, — mikor azt látjuk, hogy száz szülő közül kilencvenöt a nevelésnek eme kétségbeejtően fontos pontjában semmiféle irányításra vállalkozni nemcsak nem tud, de egyáltalában nem is mer, az ilyen kitűnő könyvnek elterjedését, amely egy életet menthet meg és sok ezrek életét, eléggé nem kívánhatjuk.

Budapest. Némethy Ernő.

IRODALMI ÉRTESÍTŐ.