Hittudományi Folyóirat 23. (1912)
Dr. Trikál József: William James bölcselete
WILLIAM JAMES BÖLCSELETÉ. 769 úgy az anyagelvűséget, mint a pozitív vallásoknak és az iskolás bölcseletnek hitvallásos tanítását. Azt hiszi, hogy ezek a felfogások ma sem nem gyakorlatiak, sem nem életképesek. Ma az egyedül helyes álláspont a pantheizmus és a spiritualizmus szerencsés összerázásából, keveréséből jön létre. Ámde ennek a szellemi pantheizmusnak is két alakja van : az egyik egyelvű (monista), a másik többelvű (pluralista). De az egy- elvű pantheizmus tele van ellentmondással. Egymás mellett van benne a végtelen és a véges, a föltétien és a viszonylagos ; a tökéletes és a tökéletlen. A végtelentől, a korlátlantól, a tökéletestől nem vezet híd a végeshez, a viszonylagoshoz és a tökéletlenhez. Bár ez a kételvűség más, mint a theizmus- nak kételvűsége, mégis csak ledönti azt a tökéletes összhangot , amelynek Isién, a világ és az ember természete között kell fennállania. Mi és a világ föltétlenül csak részek maradunk ; rész pedig nem lehet az egész gazdagságának osztályrészese. A résznek természete és föltételei nem az egésznek természete és föltételei. Az egyelvű pantheizmus tehát ép oly kevéssé megnyugtató, mint a monarchikus jellegű kételvű theizmus. A második előadás elmondja, mint iparkodnak a monis- ták a világos ellentmondásokat kiegyenlíteni és a világot benső egységbe foglalni. A lények nem függetlenek, mondják Lotze, Royce és Bradley. Ha függetlenek volnának, nem lenne közöttük benső összefüggés. Ép ez az egymásra utaltság megengedi hogy a látszólag önálló morzsákból álló világot egyre bővülő és mind általánosabb fogalmainkban összekapcsoljuk. A legáltalánosabb fogalom pedig az abszolútnak, a föltétlennek fogalma és ebben a fogalomban, mint a legterjedelmesebb körben, minden fogalom benfoglaltatik. James ezen okoskodásra azt feleli, hogy amik gondolatainkban, fogalmainkban még ellentmondást nem foglalnak magukban, azok a valóságban tényleg kizárhatják egymást. A valóság világa más, mint a fogalmak világa. A valóság adatai egyrészt egymástól függetlenek, másrészt azonban összefüggők. Ezt a bizonyos függetlenséget az abszolutisták ügyeimen kívül hagyják. Az abszolút bölcseleté tehát nem föltétlenül helytálló!
