Hittudományi Folyóirat 23. (1912)

Dr. Madarász István: A fiziko-kémiai vitalizmus főbb képviselői

A FIZIKOKÉMIAI VITALIZMUS FŐBB KÉPVISELŐI.

(Cl. Bernard, Reinke J. és Hartmann Ede életelméletei.)

Felolvastatott az Aquinói-Szent-Tamás-Társaság 1912. június 5-én tartott ülésében.

■

ennél mélyebben hatol az ember a természet ismeretébe, annál több s rejtelmesebb probléma tárul elébe. Körülöttünk vannak a titkok, melyeket megszokott- ságuk miatt alig akarunk észrevenni. Pedig ép a mindennapi titkok a legmélyebbek. Találóan jegyzi meg Schiller :

Az a valódi titok, mely öröktől fogva körülvesz Nappal jár, de azért észre se veszi a bölcs.

(Dóczi ford.)

A mindennapi titkok egyik legnagyobbika az élet problémája. A naiv és a laikus ember nem találnak benne problémát, de a természettudomány előtt még a XX. században is nyílt, meg nem fejtett kérdés az élet oka és mibenléte.

Pythagorastól a Kr. e. VI. századtól kezdve egészen a legújabbkori természettudósokig számtalan elme foglalkozott e kérdéssel : Mi az élet fiziológiai jelenségeinek oka, s különbözik-e lényegesen az élő lény az élettelentől. A megoldási kísérletek nagyon különbözők voltak. Ha azonban a vezérszempontot tekintjük, kétféle irányt különböztethetünk meg e kísérletek és elméletek között.

Az egyik elmélet az életet csupán az anyag egyik különleges létezési módjának tekinti. Lényeges különbséget nem