Hittudományi Folyóirat 23. (1912)
Dr. Babura László: A Logos-tan és sz. János evangéliuma
602 DR. BABURA LÁSZLÓ. letesség testamentumának volt fenntartva. Ügy vagyunk e dologgal, mint a theodicea kérdésével Jób könyvében. Eliphas, Baldad, Sophar és Eliu tökéletlen és sokban helytelen beszédeire felhangzik Istennek mindeneket kiigazító s a felvetett kérdést a maga lényegében megvilágító szava. A Logos-tanban sz. János mondja ki — isteni kinyilatkoztatásból — az ókor tapogatódzásai után az utolsó szót ! A negyedik evangéliumnak egy egyedül álló sajátossága a 14 versre terjedő bevezető rész. Amit ebben kifejt, csakis itt említtetik : a Logos-tanról az egész evangélium folyamán többé nincsen szó. Honnét vette sz. János e szót ? Mily tartalommal bir ? Miért fejtette ki, bár csak röviden, de annál határozottabban e tant ? Mind oly kérdések, melyeknek helyes megfejtése összefügg részint az evangélium eredetével, részint annak rendeltetésével. Ama körülmények, vagy események, melyek az evangélistát írásra indították, nemkülönben a cél, melyet ezzel elérni akart, bizonyára meg fogják világítani a fennebbi kérdéseket. Lássuk tehát. Az evangélium rendeltetésére vonatkozólag maga sz. János is nyilatkozik s különben tárgyának feldolgozásával, evangéliumának hangjával és jellegével is mutatja, mi volt célja, szándéka annak megírásában. »Ezek pedig megirattak —- mondja sz. János 20, 31. — hogy higyjétek, hogy Jézus a Krisztus, az Isten Fia és hogy hívén, életetek legyen az 6 nevében.« Az evangélista tehát mindenek előtt be akarja bizonyítani, hogy a názárethi Jézus valóban a Messiás. Azért mutat rá oly sűrűén az ószövetségi jövendöléseknek benne való teljesedésére 1 és evangéliumának egy jelentékeny részét ennek a reá nézve oly fontos tételnek bizonyítására fordítja 2. De ép oly nyomatékkai és még sűrűbben hangoztatja Jézusnak istenségét is, 3 úgy, hogy méltán mondhatta az imént idézet1 V. ö. 1, 45. — 3, 14. — 5, 39. — 12, 14. 40. — 13, 18. — 18, 32. — 19, 24. 37. 2 Ján. 1, 19. — 4, 54. Belser : Das Ev. des hl. Joh. Freiburg 1905. 17. 1. 3 V. ö. 1, 34. — 3, 16. — 6, 62. 68. — 8, 58. — 10, 38. — 12, 45. — 17, 5. 17. — 21., 24., 19, 7., 20, 28.
