Hittudományi Folyóirat 23. (1912)
Dr. Werdenich Endre: Az állag és személy mibelétéről
AZ ÁLLAG ÉS SZEMÉLY MIBENLÉTÉRŐL. 37 »Naturae assumptae non deest propria personalitas propter defectum alicujus, quod ad perfectionem humanae naturae pertinet, sed propter additionem alicujus, quod est supra humanam naturam, quod est unio ad divinam personam«.1 Ilyen egyesülésre, ahol az önbirástól megfosztott természet teljes állagnak megmarad továbbra is, a természetben nincsen példa. Lehetőségét isteni erővel nem tagadhatjuk, de a mód, amint az létrejön, előttünk teljesen ismeretlen. Már a táplálóanyag bekebelezése az életelv által is nagy rejtély. Tudjuk ugyan, hogy az áthasonítás (asszimiláció) nagy vegyi munka, amelyben a táplálóanyag állagilag megváltozik, de az életelv eljárását e nagy élettevékenységben közelebbről nem ismerjük. A teljes természet felvétele isteni személy által még erősebb, lényegbe vágóbb befolyást tételez fel. A felveendő természet metafizikai tökéletességében nemcsak hogy nem veszt, hanem nyer, s a lehetőleg legszorosabban egyesül az isteni személlyel. »Nullus modus esse aut excogitari potest — mondja sz. Tamás — quo aliqua creatura propinquius Deo adhaereat, quam quod ei in unitate personae conjungatur.«2 Ez egyesülés alapján ezen ember egyszersmind Isten, mindenható, mindentudó stb. Mivel tehát a teljes természet önbirásának megszüntetése különös isteni befolyással és új állagi mód létesítésével gondolható és legalább is annyira kimagyarázható egy megvolt valóság megszüntetése nélkül, mint ennek megszüntetésével : nincsen okunk azt állítani, hogy az alanyiét megszüntetése az állagnak is a megszűnését követeli. A különös isteni befolyás megszűntével megszűnnék Krisztus emberi természetének új állagi módja, az önbirást akadályozó többlet is, s az emberi természet minden további valóság nélkül személlyé válnék. Vagy mint sz. Tamás mondja : »Supposito, quod (Verbum) hominem deponeret, subsisteret homo ille per se in natura rationali et ex hoc ipso acciperet rationem personae«.3 Cajetanus ugyan azt állítja, hogy ezen ex hoc ipso 1 S. Theol. 3., 4., 2., ad 2m. 2 Compend. theolog. pars I. cap. 214. 3 In 3 Sentt. disp. 5. qu. 3. a. 3. ad 3m.
