Hittudományi Folyóirat 23. (1912)
Dr. Kele István: Az analytikus és synthetikus módszer ismeretelméleti szempontból
538 DR. KELI; ISTVÁN. benső lelki folyamat az. Hogyan volna tehát lehetséges közötte és a dolgok között megegyezés vagy hasonlóság ? De még ha volna is, mikép bizonyosodhatnánk meg róla ? Nem léphetünk ki mintegy önmagunkból, hogy képzeteinket a dolgokkal összehasonlítsuk. 2. A másik főkérdés, hogy jön létre egyáltalán az ismeret ? Ez a kérdés az előbbivel együtt természeténél fogva az ismeretelmélethez tartozik. Ez a két kérdés, elsősorban pedig az ismeret eredetének problémája, mely a bölcselet történetében mindenütt megtalálható és nyomon követhető két ellenséges nézetnek adott létet. Ez az észlevűség (rationalismus) és az érzék- elvűség (empirismus). Hogyan jön létre az ismeret, mi a kiindulópont ? Az első a synthetikus, a második az analytikus utat választja. A rationalismus szerint minden tulajdonképeni tudományos ismeret egy másik elvet tételez fel, amely eleve megvan az észben, amely nem származhatik érzéki észrevételből. Az érzékek nem megbízhatók, megcsalják az embert. Általánosság és szükségképeniség, amelyre minden tudomány törekszik, nem származtatható tapasztalatból. Ez csak a különlegesség és esetlegesség adatait szolgáltatja. Csupán azt mutatja, mi történik ebben vagy abban az esetben, de nem mondja meg, mi történik mindenegyes esetben. Helyes értelemben vett tudomány sajátlag az észből származik. Az érzékelvűség (empirismus) minden ismeretet az érzéki észrevételből vezet le. A tapasztalat az ismeret egyedüli forrása. A tapasztalat pedig nem más, mint az érzéki észrevételek egybekapcsolása. Nincs időnk, de nem is célunk, hogy mind a két iránynak az észelvűségnek és az érzékelvűségnek első nyomait felkutassuk, azok fejlődését a történet folyamán figyelemmel kisérjük és részletes tárgyalásukba bocsátkozzunk. Legyen elég a szóbanforgó ismeretelméleti kérdések történetét csak néhány szóval érinteni. Részletesen csupán a nevezett kérdések körül kialakult részletekre is kiterjeszkedő, tudományosan felépített rendszerekkel foglalkozunk. Vizsgálat és bírálat alá vesszük az észelvűség és érzékelvűség két főképviselőjének, jelesül Kantnak és Humenak tanrendszerét.
