Hittudományi Folyóirat 23. (1912)
Dr. Trikál József: William James bölcselete
WILLIAM JAMES BÖLCSELETÉ. 503 Igen súlyos következtetések folynak ebből. Belátjuk, hogy nem szabad elfogultaknak lennünk és tudományos szempontjainkat a tényékhez kell illesztenünk és nem szabad a tényeket előítéletes elméletekbe begyürnünk. A fizikai kauzalitást ki kell tágítanunk a lelki oksággal és a kettőt a tényékhez kell alkalmaznunk. Az érzéki tapasztalatot, amely elegendőkép megfejti a kezdetleges és egyszerű életnek megnyilvánulásait, ki kell bővítenünk lélektani tapasztalással, amely gyökeresen különbözik az előbbitől. Lelki tapasztalataink ugyanis először mindig öntudathoz vannak kapcsolva és másodszor hivatásuk az idegközpontokat saját céljaikra kihasználni és tevékenyen és erővel teljesen benyúlni az élet folyásába. Csak az a kérdés, hogyan értelmezzük tudományosan a lelki tapasztalatot ? Nem lehet-e ezt is úgy kezelni, mint a fizikai tapasztalatot ? Nem lehet-e föltételezni, hogy amint a fizikai tapasztalat csupa egyszerű elemekből szövődik össze, úgy a lelki élet is, mint benső tapasztalás, lelki elemeknek, lelki parányoknak összeolvadásából jön létre ? Az asszocionis- ták így gondolkodtak. Azt hitték, — mondja James — »hogy az érzetek, a képzetek és a mozgások azok az elemek, amelyekből a lelki élet fölépül. A dolgok közötti viszonyosságot is, amelyet mi lelkűnkben megállapítunk, a képzetek közötti állítólag társulások eléggé magyarázzák. Az akaratos és az ösztönszerű törekvéseket pedig megvilágítják azok az irányzatok, tendenciák, amelyek úgy a képzetekben magukban, mint a benső gerjedelmekben megvannak. Egy és ugyanazon diagramma jelképezheti a külső és a belső világot. A pontok és a körök egyfélekép jelentik a sejteket és a képzeteket. A sejtek között húzható vonalak pedig az idegszálakat, illetve az asszociációkat.« Ez az egyrészt anyagelvű, másrészt asszociációs nézőpont tehát önálló parányokra szedte szét és azokból építette föl a lelki életet. Sokáig volt ünnepelt elmélet, mert nemcsak az anyagelvű világnézetnek volt követelménye, de a pszicho-fizikai parallelizmus is szívesen kacérkodott vele. A természettudósok pedig azt hitték, hogy amint Galilei és
