Hittudományi Folyóirat 23. (1912)
Dr. Trikál József: William James bölcselete
500 DR. TRIKÁL JÓZSEF. pótban, amint arról a józan emberi ész beszél és elkerül minden bölcseleti feltevést, bölcseleti magyarázatot. James közvetetlenül ezzel a szándékkal és ily módszerrel akarta megírni lélektanát. Látszólag szigorúan távol tartott minden egységesítő, értékelő és metafizikai természetű bölcseleti magyarázatot vagy bölcseleti előítéletet. Célja volt a lelki tényeket leírni, azokat elemezni, osztályozni és mindezek után magyarázni. Lelki tényei pedig az érzetek, vágyak, kedélymozgalmak, fogalmak, képzetek, logikai megfontolások, a figyelem, az akarat és más efféle. Magyarázatai pedig pusztán az okoknak és azok következményeinek vizsgálatára terjednek, amennyiben a tapasztalás határain belül mindez lehetséges. A lélektannak tehát tényei, valamint azok magyarázatai a józan emberi ész keretében mozognak, a mélyre tekintő, a fogós kérdések mind künn rekednek. így már a lélektanból kirekeszti és az ismeretelmélet körébe utalja annak magyarázatát is, mikép ismerhet meg valaki valamit vagjr valakit ? Szerinte az elméleti (és nem a természettudományos) lélektan ad arról fölvilágosítást, hogyan lehetséges egyáltalán benső, lelki tudatállapot ? Tudatvilágunkra tökéletes feleletet csak akkor adhatunk, ha már az ismeretelmélet és az elméleti lélektan a maguk körében kimondották az utolsó szót. Akkor már lehetséges a természettudományos lélektannak ideiglenes jellegű adatait, igazságait az ismeretelmélet és elméleti lélektan adataival benső összhangba hozni. Ép azért arra int, hogy ne gáncsoljuk a természettudományos módszert, ha adatai, ha vizsgálatának tárgyai laposak, nem magasröptüek és befejezetlen alakúak ! A tökéletlen és elnagyolt kezelés sokszor gyakorlatilag szükségesebb, mint az áteszményiesített, a kikészített mű. A lelki élet ily szélesen kezelt tényeit (érzetek, gondolatok, átmenő tudatállapotok és a tudatba foglalt ismeretek) csak a külső világgal, t. i. a fizikai környezettel kapcsolatban tudjuk helyesen átvizsgálni. A régi lélektannak James szerint az volt a hibája, hogy a lelket föltétlennek és oly szellemi lénynek tekintette, amely különféle képességekkel (emlékezet, képzelet, gondolkodás, akarat) felruházva mintegy a külső
