Hittudományi Folyóirat 23. (1912)
Dr. Mössmer József: Gondolkodás és megélés a lélektanban
478 DR. MÖSSMER JÓZSEF. és vizsgáljuk, mit akarnak kifejzeni, mit jelentenek. A formális logikának első és utolsó szava a principium identitatis, tehát egy egyenlet. A mathematikának Ítéletei egyenletek. A természettudományok Ítéletei, amennyiben az ok és okozat közötti kontinuitást, vág}’ modernebbül funkcionális viszonyt fejeznek ki, egyenletek. A leíró tudományok Ítéletei, amennyiben kifejezik, hogy a tárgy, úgy ahogy most és a mostani szempontból tekintem, ilyen és nem más, egyenletek, identifikáló meghatározások. Minden tudatos megélés és pszichológiai fogalomalkotás emlékezést azaz ráismerést tételez fel és ennek logice csak egy értelme van : »ez az«, tehát identifikáló meghatározás, egyenlet, mert gondolkodni a pszichológiában is csak egyféleképen lehet. így fogták föl az Ítéletet Plato, Aristoteles és a szkolasztikusok. Judicium est actus mentis, quo objectiva identitas duarum idearum affirmatur vel negatur. Es ez nemcsak a szoros értelemben vett meghatározásokról áll, hanem az olyan Ítéletről is, mint pl. : a kutya iszik.1 A föltevés tehát és az itéletszerű tudás logikailag valóságos ítéletek, habár pszichológiájuk más és más. Nevezetesen az utóbbiakban nem találhat semmi rejtélyes dolgot az, aki komolyan szakít a szenzualizmussal. Lélektanilag az itéletszerű tudás egyszerűen elfogadandó mint bármely más élmény és a más, talán kézzelfoghatóbb élményre való visszavezetésnek, mint láttuk, nincs értelme. M i nthogy az Iskola a lélektanban is a tárgyias gondolkozást használja, nem láthat különösebb problémát abban, hogy miképen mehetnek be a megismerés világába az emocionális élmények. Hisz hasonlót már az érzeteknél és képzeteknél kérdezhetnénk.'2 Érzet és képzet nem fogalom és mégis van fogalmam az érzetről meg képzetről. A fogalomba nem a tárgyak mennek bele (a szikla vagy az érzelem), hanem 1 H. Lotze.: I.ogik. 2. a. 1880. 80. köv. 1. — A tagadó Ítéleteknek értelme természetesen az egyenlet tagadása. (Ungleichung.) 2 V. ö. Riehl helytelen tételét : »Das Sein wird empfunden, gefühlt, erlebt, nicht vorgestellt oder erdacht.« Der Philos. Kriticismus. 1879. III. 143. 1.
