Hittudományi Folyóirat 23. (1912)
Dr. Mössmer József: Gondolkodás és megélés a lélektanban
GONDOLKODÁS ÉS MEGÉLÉS A LÉLEKTANBAN. 475 nyitják, hogy nem tudják értékesíteni saját termékeny elveiket. Már sokat gúnyolták a szkolasztikus lélektant amiatt, hogy oly sok mindenféle tehetséget állít föl. Azonban ezen tehetségek elfogadására épen tárgyias gondolkodása vezette, amellyel precíze megkülönbözteti azon tüneményeket, amelyeknek jellemző leírásán a modernek fáradnak. A gondolkodás, értelmi fölfogás a pszichológiai vizsgálásban is kénytelen lényeges és nem lényeges jegyeket, okokat, oksági összefüggést megállapítani. Nincs menekvés a gondolkodás elől, legföljebb bujósdit játszhatunk vele. Nem volna nehéz kimutatni, hogy a modernek sok kifejezésbeli vajúdások után mégis csak oda jutnak, ahová rövidebb úton a régi tehetségek vezettek.1 A lelki tartalmak elválasztását, összekötését a mi lélektanunk is ismeri és ezen tevékenységet a sensus communisnak tulajdonítja. A viszonyításnál fölhozott különféle aktusokat actus apprehensivi név alatt foglalja össze. Amit a modernek »intentionales Erlebnis«-nek neveznek, hogy t. i. a tárgy nem mutatkozik mint alanyi kép, hanem mint tőlem független dolog, amely engem determinál : ez úgyszólván alfája és ómegája az Iskola bölcseletének és nem csupán pszichológiai megfigyelés, amelyről szabad ismeret- elméleti kérdéseknél megfeledkezni. Ide tartoznak a ratio particularisról és a vis cogitativa-ról szóló állítólagos szőrszál- hasogatások is. Persze, ha egyes szerzők rosszul fogják föl a tehetségeket, ha ezek náluk mint tökéletes személyiségek lépnek föl, akik párbeszédeket folytatnak, tanácskoznak és hasonlót cselekszenek, akkor ebben nem maga az Iskola a hibás.2 1 Innen van, hogy á modernek is az »ósdi« psziehologiához nyúlnak, ha a való élettel akarnak érintkezésbe lépni. Legyen szabad itt egy páratlanul érdekes, minden ízében modern munkát legmelegebben ajánlani : H. Gross, Kriminalpsychologie. 1898. 2. Aufl. 1905. Szerző lélektani tételeit előszeretettel a régi, de nem el nem avult, pszichológiákból veszi, mint amelye k világosabbak és hasznavehetőbbek. Lelkészeknek nem ajánlhatnék élvezetesebb és könnyebb pszichológiai olvasmányt. 2 Wundtnak (Logik. 3. Aufl. III. 150. köv. 1.) indulatos kifaka- dásai a helyesen fölfogott tehetségek ellen indokolatlanok. Ezek 31*
