Hittudományi Folyóirat 23. (1912)
Dr. Mössmer József: Gondolkodás és megélés a lélektanban
GONDOLKODÁS ÉS MEGÉLÉS A LÉLEKTANBAN. 453 zációjának eredménye. Apróra váltva és magyarán ez annyit tesz : hogy bármennyire evidenter bizonyítsunk is be valamit, abból csak az következik, hogy úgy vagyunk szervezve, hogy nekünk ezt evidenter be kell látnunk, de korántsem következik, hogy a dolog valóban úgy van. Azokat, akik ezen megélésre támaszkodó módszert többé-kevésbbé használják, ma pszichologistáknak szokták nevezni, amely elnevezés azonban már-már kezd hasznavehetetlenné lenni, 1 amint azt a napirenden lévő viták mutatják. A pszichologistákkal szemben állanak az anti- pszichologisták vagy logisták, akik általában a gondolkodást a megéléstől függetlenítik. Némelyek közülük átcsapnak a logikai idealizmusba, amely szerint a gondolkodás annyira nem élmény, hogy inkább megteremti magát az élményt. Evvel ők is elkerülik az említett dualisztikus kiindulást. Szerény dolgozatomnak célja, megfigyelni, nem elméletileg fejtegetni, a gondolkodást, még pedig az említett problematikus szerepében, amennyiben t. i. egyúttal a lelki tünemények megismerésének eszköze. Ezen célból először az élményeket leiró lélektanoknak álláspontjára helyezkedem, az eredményt megvizsgálom az Iskola módszerének világításában és áttérek a logikai idealizmusnak lélektanára, amennyiben t. i. lehet ilyenről beszélni. Bátorkodom megjegyezni, hogy egyéni célt is követtem ; egyszerűen és világosan akartam magam számára kifejezni, amit valóban fölösleges egy rosszul felfogott tudományosság nimbusával eltakarni. Helyezkedjünk tehát azon pszichológusoknak álláspontjára, akik előszóikban egy Goethéhez és Dostojewsky- hez, mint utolérhetetlen mestereikhez, emelik fel tekintetüket. 2 Azon kell lennünk, hogy hű képet adjunk a lelki 1 Az idézett Volkelt például mégsem pszichologista. Kevés gondolatrendszert lehet igazság szerint egy merev izmus-névvel illetni. Még kevésbbé többeket egy kaptafára húzni. Az izmusokkal való dobálózást méltán gúnyolja Wundt : Philosophische Studien. VII. B. 9. köv. 1. 2 Höfler. A. Psychologie. Wien und Prag. 1897. IV. 1.
