Hittudományi Folyóirat 23. (1912)

Dr. Mössmer József: Gondolkodás és megélés a lélektanban

GONDOLKODÁS ÉS MEGÉLÉS A LÉLEKTANBAN.

Felolvastatott az Aquinői-Szent-Tamás-Társaság 1912. márczius 27-én tartott ülésében.

gondolkodásnak szerepe ma két tudományban lett problematikussá, az újabb mathematikában és a lélektanban. A mathematika azon van, hogy tárgyát egészen beleolvassza a logikába. Minthogy pedig úgy a mathematika, mint a logika deduktive járnak el és a feltevés szerint azonosak, előáll a probléma : mi igazolja és biztosítja magát a dedukciót. Végelemzésben e kérdésre vezetnek vissza a mai logikai-mathematikai viták és tárgyalások, Russel, Couturat, Cantor, Hilbert és más elméleti mathematikusoknak problémái.

Hasonló szempontból problematikus a gondolkodás a lélektanban. Az ember mint eszes lény, éber állapotban tisztán érzéki megismerő tevékenységet nem fejthet ki. Érzékleteibe, képzeteibe, szemléleteibe többé-kevésbbé értelmi elemek szövődnek bele, amiért is minden lelki tartalomra való figyelmezést, megfigyelést, tágabb értelemben gondolkodásnak lehet nevezni. Gondolkodunk akkor is, ha ráismerünk a különféle lelki tartalmakra, ha leírjuk, osztályozzuk, szóval, ha róluk ítélünk. Azonban maga a gondolkodás, az ítélés is lelki tartalom. És itt előáll a probléma. A lelki tünemény-eket csak gondolkodással közelíthetjük meg ; lélektant csak gondolkodva lehet teremteni. Ámde a gondolkodás is lelki tünemény. Mivel közelítjük, fogjuk meg ezt ? Könnyű felelet kínálkozik. A gondolkodás mindig egy és