Hittudományi Folyóirat 23. (1912)
Dr. Klekner Lajos: Az esküről és jelentőségéről
.AZ ESKÜRŐL ÉS JELENTŐSÉGÉRŐL. 445 Csupán az eskü szentségére is tekintve, józanul mérlegelve ez intézményt és nagy horderejű következményeit, társadalmi sarkköviségét : lehetetlen, hogy első pillanatra szembeötlő ne legyen mindazok elfogultsága és talán gonoszságuk, kik — bárminő indító okból — a házasság és a család szervezetét megbolygatni, megingatni, alkatelemeit egymástól elszakítani törnek. Ez a szerencsétlen iparkodás, a társadalmi életre nézve, ha valaha sikert (bizonyára kétségbeejtő, szomorú siker lenne !) tud elérni, eredményében olyan lesz, mint az anyagi természetben a földindulás, a földrengés, mely virágzó alkotásokat, műremekeket, vagyont, életet pár másodperc alatt örökre elpusztít, tönkretesz ! Ez elsősorban a családi életben, de az emberek minden további egyesülésében, a társadalmakban felcsil- lámló és méltóságteljesen tündöklő erkölcsi hivatás megköveteli, magával hozza, hogy embertársainkkal szemben mindenkor egyenesség-, őszinteség-, igazszívűség-, hűséggel, jóakarattal viseltessünk. Természetünk megromlott mi voltánál fogva azonban ezt a kötelességet igazszívűségre, jóakaratra, szeretetre másokkal szemben az embereknél hitök, felvilágosodottsá- guk, műveltségök kisebb-nagyobb fokához mérten nagyon különböző arányban látjuk jelenkezni. Sőt még a felvilá- gosodottaknál, a művelteknél, kivált ha Intőkben megfogyatkoznak, — indulatok, szenvedélyek, külső behatások, elérhetni vélt célok, ezt a kötelességet rettentő módon befolyásolhatják ! A kereszténység és az ennek fenntartása, terjesztése dolgában fennálló, eljáró katholikus keresztén}^ anvaszent- egvház arra törekszik, hogy ezt a kötelességet hívei lelkében minél nagyobb mértékben szilárdítsa, élénkítse, megőrizze, biztosítsa ! A népek nevelése e részben kiválóan, kizárólag az egyházra van bízva. Áldás tehát minden államra, ha az egyház e részben is egyúttal az állam nemes céljai nemes megvalósítására üdvösen közreműködik.
