Hittudományi Folyóirat 23. (1912)
Dr. Babura László: A Logos-tan és sz. János evangéliuma
422 DR. BABURA LÁSZLÓ. oldalúságát mutatja. Ismeri és idézi Hómért, Euripidest ép úgy, mint Platót, Heraklitot, Parmenidest, Empedoklest, Zénót, Kleanthest és a többi bölcselőt. Ezeknél járt ő iskolába és elveiket, tanaikat annyira magáéivá tette, hogy Schürer őt egyenesen a görög bölcselők közé sorolja.1 Valójában ő zsidó eklekticista, aki alapjában zsidó gondolkodással a platonismus, neopythagoreismus és stoicismusból alkotja meg sajátos rendszerét. Sajátosnak kell e rendszert mondanunk, mert mindenből merített és mégis olyat nyújtott, amit egyik iskola sem tanított előtte úgy, mint ő. Philo a görög kultúrában és bölcseletben sem szűnik meg zsidó lenni. Ö mindvégig ifjúkori neveltetésének hatása alatt áll s bármennyire lelkesedik is a görög bölcseletért, nem tagadja meg zsidó voltát sem. Őseinek elzárkózottságát soha nem osztotta ugyan, de azért a zsinagóga tiszteletét az akadémia oszlopcsarnokai sem tudják vele elfelejtetni. A Thora emlőin nevelkedve, mindig zsidó szellemben hallgatja és szivja fel magába a kathedrákról szóló tanokat. Bűbájos zene ez neki, amely azonban mégsem tudja teljesen elnémítani benne a szentély zsolozsmaénekét. Tud zsidóul, bár ebben nem oly jártas, mint a görögben. A Szentírást is a LXX-ból olvassa. De ismeri a Halachát is és még inkább a Haggadát, mert ép ennek segítségével képes a bölcseletet a Szentírással némi összhangba hozni. Igaz ugyan, hogy e közvetítő hivatásban sokat engedett a zsidó merevségből, sőt itt-ott határozottan meghamisítja a Thora tanát, de jóhiszeműségében nem lehet kételkedni.2 Mert abszolút tekintély előtte csakis a Thora. Ez Isten szava, tehát a legtökéletesebb. Következőleg nem is lehet igaz tan, mely a Thorában benn nem foglaltatnék: Amit a görög bölcselők hirdetnek, azt már Mózes tanította. Ö az emberiség legfőbb tanítómestere. Ez az ő meggyőződése s ama szándéka, hogy a kettő közötti összhangot kimutassa, képezi alapját bölcseleti rendszerének. Eszköze — az allegória, melyet különben már előtte 1 Schürer i. m. III. 698. 2 Heinisch i. m. 14.
