Hittudományi Folyóirat 23. (1912)
Dr. Prohászka Ottokár: A lényegismeret Bergson tanában s a régi filozofiában
412 DR. PROHÁSZKA OTTOKAR. melyek nem mondják meg nekünk, hogy a dolog önmagában micsoda ; de eleget ad arra nézve, hogy a világ értelmét felfogva, egy csodálatos szellemi kultúrának munkásai legyünk. Ennyiben természetesen az értelmi ismeret is akcióba gravi- tál. Az akcióra való beállítás azonban nem töri ki az értelmi ismeretből az új s különálló s az érzéklésből kiemelkedő értéket, hanem fölhasználja azokat. Hiszen ép ez új értékeivel s különálló adataival alkalmas arra, hogy ingere, elősegítője s eligazítója legyen az új, minden állatit fölülmúló akciónak. Az értelmi ismeretnek tehát van különálló s objektiv tartalma; de ennek a tartalomnak is gravitációja s rendeltetése s eny- nyiben értelme is az élet. A bergsoni filozófia öntudatunkra hozta, hogy fogalmaink, entelecheiáink merevek s hogy a valóságban nagyobb szerepe van a mozgásnak s az energiának, mint ahogy ideológiánk föltűntetni szokta ; nyomósította azt is, hogy a fogalmak súlypontja az akcióra való rendelkezésben rejlik ; de ebből a belátásból nem kellett volna új filozófiai rendszert csinálni, mely egy igaz jelleget a többinek tagadásával általánosít s kizárólagossá tesz ; nem lett volna szabad e belátásból oly filozófiát csinálni, mely azt mondja, hog37 a fogalomban nincs különálló, objektív tartalom s hogy az értelmi tartalmak nem is valóságok, sőt, hogy ami van valóság, az nem egyéb, mint akció s mozgás. Bizonyára ez mind túlzás s e túlzásokkal szemben megállja a helyét a régi filozófia, mely hirdeti, hogy van oly valóság, mely nem mozgás, — mely hirdeti, hogy e valóságot mi megközelítjük s fogalmainkban absztrakt kifejezésre hozzuk. Ez az értelmi ismeret a mi előnyünk s erőnk, mert ráképesít arra, hogy az akciót a létnek felsőbb fokán, a szellemi világ kultúrájában folytassuk. Székesfehérvár. Dr. Prohászka Ottokár.
