Hittudományi Folyóirat 23. (1912)
Dr. Prohászka Ottokár: A lényegismeret Bergson tanában s a régi filozofiában
408 DR. PROHÁSZKA OTTOKÁR. Már most azt gondolom, hogy az eredést s keletkezést az anyagi világban az energia bomlása és szétesése igen jól magyarázza. A merev, statikus entelecheiák megmaradnának ugyan, de a sajátságok legnagyobb részét a mozgásnak tulajdonítanék s abból magyaráznék. Az entelecheiák tehát merevségükben a valóság alapjaiba húzódnának vissza s többféle mozgással volnának kombinálhatok. Ezek a mozgások átmehetnének egymásba s különböző fokokon más és más, de ép oly meghatározott alakokat adnának, milyenek az elemek s a testek sorai ; ugyanakkor azonban magyaráznák az újnak keletkezését is. Az anyagi világról való e felfogásban egyre jobban előtérbe lép az akció s a természet folyamszerűsége. A testek sajátságait az energiakészlet magyarázza ; ugyancsak ez magyarázza a keletkezés s eredés problémáját is, amennyiben az újnak keletkezését energia-elváltozással fejti meg. Ily körülmények közt érthető, hogy támadt egy filozófia, mely az egész valóságot az energiával s mozgással azonosította. S ez véleményem szerint e világnézetnek az egyik gyökere. Van azonban az akció filozófiájában még egy más sugal- mazás is, mely az ismeretelméletből való. Az akció filozófiája ugyanis kevesli s becsmérli az értelmi ismeretet s mint em lí- tettem, Condillacrae mlékeztető szenzizmussá silányítja azt. Szerinte a mi ismeretünk csak a felületről való s nincs neki representativ, hanem csak signifikativ értelme. Csak a mozgásra, csak az akcióra reagál s ugyancsak akcióra állít be minket is. Arra való a mi egész ismeretünk, hogy használjuk a világot és tegyünk és éljünk, de nem arra, hogy az akción túlra érjünk. Ha látszik is, hogy bizonvos fogalmak révén oda érünk, azok tisztára a »morcellage utilitaire« alakításai, melyeket az ember megint csak az akció érdekében tesz, de melyeknek nincs representativ értelmük, vagyis nincs objektiv tartalmuk. Ebben a fölfogásban az akció filozófiájának súlypontja az ismeretelmélet felé tolódik el. S valóban, véleményem szerint az efféle szisztémáknak sorsa az ismeretelmélet terén dől el s azon az egy kérdésen fordul meg, vájjon van-e hát külön-
