Hittudományi Folyóirat 23. (1912)
Dr. Prohászka Ottokár: A lényegismeret Bergson tanában s a régi filozofiában
400 DE. I’ROHÁSZKA OTTOKÁR. ciába való hitet s ismeretet csak annak tulajdonítja, hogy a tapintás szolgáltatja az »immobile«-t s ezzel a lényegismeretet. Az igaz s helyes analizis szerint az értelmi fogalmakat nem szolgáltatja sem a látás, sem a tapintás, hanem azokat egy önálló tehetség, az értelem emeli ki az érzéklési adatokból. Itt jutunk rá a legnagyobb ellentétre a — mondjuk — mobilista s immobilista filozófia közt. Igaz, hogy az ismeret érzéklésen kezdődik s hogy úgy tekinthetjük magunkat, mint akik az érzéklési adatok s qualitások kontinuumával állunk szemben ; de akik ugyanakkor különböztetünk adat és adat közt, érzéklésünk s az objektív valóság közt, a megmaradó s változó adat közt. Különböztetünk alany és tárgy, tárgy és tárgy közt; fölvesszük, hogj7 a testek léteznek s hogy teret töltenek ki. A testek közti különbségeket nemcsak mozgási különbségekre, hanem a szerkezetüket meghatározó jellegekre vezetjük vissza. A testek szubstanciali- tásának ugyanis más és más meghatározásai vannak s ezek a lényeges meghatározások teszik az értelemnek tárgyát. Ezek volnának azok az aristotelesi entelecheiák, azok a skolasztikus formák s ezeknek értelmi kifejezéseik az ideák, a fogalmak. Az értelem mindent ily jelleggel, ily stilizáció- val, ilyen műfogással fog meg. Az ő kezefogása az »esse« felé irányul. Minden filozófia, mely jó értelemben racionáliz- must űzött, ezen a csapáson járt. Plato és Aristoteles, Descartes, Leibniz és Spinoza, a szubstancialitást, a lényeget mondották valóságnak s az értelem tárgyának. Leibniz moriádjai is szubstanciák. Sőt a kanti kriticizmus is, mely a Ding an sich-et vallja, épen ezen réven vallja a világ szub- stancialitását is. Ezzel szemben Bergson azt hirdeti, hogy »la qualité seul est réelle«, s állítja, hogy minden értelmi fölismerés csak szubjektív kategória s a valóságban szub- stancialitás s lényeg s a mozgástól különálló s a mozgással szemben álló valóság nincs. Ö a valóságot nem gondolja mint szubstanciát, hanem mint akciót. A szubstancia fogalmával tagadja az azonosság s az ellentmondás elvét is. Szerinte a fogalmak a szubstanciáról, a lényegről s okságról,
