Hittudományi Folyóirat 23. (1912)
Dr. Pataky Arnold: A »pusztulás utálatossága« Dániel könyvében
A »PUSZTULÁS UTÁLATOSSÁGA« DÁNIEL KÖNYVÉBEN. 17 205-ben meghalt Philopator, és Egyiptom trónjára gyermek került, V. Ptolemaeus Epiphanes. Antiochus elérkezettnek látta az időt a bosszúra. Megverte Epiphanest, elfoglalta Coelesyriát, Egyiptomnak kisázsiai birtokait, bevonult a thrák Chersonesosba és Lysimachiát kezdte építeni, ami ellen Róma tiltakozott ugyan. Közben elterjedt Ázsiában az egyiptomi gyermekkirály halálának híre. Bár e hír alaptalan volt, Antiochus mégis visszavonult Szíria felé. Útközben hajóhadát Cyprus szigete ellen küldte (Dán. 11, 18.), de kísérlete kudarcot vallott. Antiochus csak alkalmas időre várt, hogy a rómaiakon bosszút állhasson. Ez az idő is elérkezettnek látszott 192-ben, midőn az aitol liga fölkelt Róma gyámsága ellen, és Antiochus pártfogását kérte. Antiochus csekély sereggel át is kelt Görögországba, de vállalata óriási vereséggel végződött : a görög városok nagy része semleges maradt, más része a macedóniai V. Fülöppel együtt nyiltan a rómaiak pártjára állott. A szárazföldi szír hadsereg Thermopylaenál szenvedett vereséget, a hajóhad pedig egymásután háromszor volt kénytelen megfutamodni, sőt 190-ben P. Cornelius Scipio Antiochust Magnesia mellett is tökéletesen megverte. A béke feltételei Antiochust teljesen megalázták : le kellett mondania a Taurustól és a Halys folyótól nyugatra eső birtokairól, kiadnia hadi elefántjait és hadi hajóit tíznek kivételével, 15.000 talentumot fizetett és a rómaiak beleegyezése nélkül többé háborút nem viselhetett (Dán. 11, 18.). Hogy magát kárpótolja, Elamba vonult, és e vidéknek keleti részét fosztogatta ; de midőn Beinek egyik templomát rabolta ki, áldozatául esett a felbőszült lakosság dühének (Dán. 11, 19.). Utódja, IV. Seleukos (187—176.) »nihil dignum Syriae et patris gessit imperio, et absque ullis proeliis inglorius periit«.1 Jeromos e jellemzésben csak kiírja Dán. 11, 20. szavait. Az ő idejére esik Heliodorus vállalata, a jeruzsálemi templom kifosztása, mely azonban csúf kudarccal végződött (Makkab. II. 3, 23—20.). Seleukos saját fiával, Demetrios1 Sz. Jeromos, Comment, in Dán. 11, 20. Hittudományi Folyóirat. 1912. 2
