Hittudományi Folyóirat 23. (1912)

Irodalmi értesítő

188

IRODALMI ÉRTESÍTŐ.

kiváló történeti munkák vonatkozó helyeit szóról-szóra közli. Középiskolák és magasabb tanintézetek számára az egyháztörténeti oktatáshoz segédkönyvül szánta. Hazánkban kevés hasznát vehetik, mivel az első négy kérdés kivételével az idézeteket német nyelven közli, amikor Plinius, Eusebius, Tertullián, Origenes, Ammianus Marcellinus, cyrusi Theodoretus és Athanasius eredeti szövegeinek több bizonyító ereje volna.

Az egyháztörténetet a szokásos felosztással három korban tárgyalja Krisztus születésétől X. Pius pápa 1908 szeptember 8-ikán kiadott »Pascendi dominici gregis« kezdetű apostoli körlevelének méltatásáig, a modernizmus ellen. Az egyes korszakokon belül tárgyi szempontból csoportosítja az eseményeket. Teljesen helytelen azonban, hogy Copernicus és Galilei esetének kérdését a középkorba csapta át (189—193. 11.), holott az újkor elméit foglalkoztatta és mindketten a protestantizmus fellépte után éltek.

Deimel az egész egyháztörténetből 328 kérdést alkotott, amelyekre jeles történetírók véleményeivel ad feleleteket. Az idézetekben 97 szerző 103 munkáját dolgozta fel; mindenütt jelzi, hogy a történetíró milyen vallású. A műnek apológiái színezetet az a tapasztalható törekvés kölcsönöz, hogy lehetőleg protestáns írókat idéz, főleg Ranke, Gregoro- vius, Weber, Menzel, Lamprecht, Leo és Treitschke történeti munkáiból. A katholikusok közül leggyakrabban Weisz, Hergenröther és Janssen művei fordulnak elő.

Az idézetek ezen tára 328 mozaikképben rajzolja meg Krisztus egyházának történetét, melynek fejlődésére és okszerű fejtegetésére természetesen nem vet világot. A célzatot sem helyeselhetjük, mintha a katholikus egyház egész története apológiára szorulna. Nagyon sok történeti hazugság és mese forog közkézen ; ezeknek megcáfolása a mai történettudomány rendszerében égető szükség. Ily munkák : Duhr, B., Jesuiten-Fabeln, 4. kiadás, Freiburg, 1904., amelynek korábbi kiadását anyanyelvűnkre Rózsa József fordította le : Duhr, Jezsuita-mesék, Szeged, 1891—1893., és Haller-Karácsonyi, Történelmi hazugságok, Budapest, 1890.