Hittudományi Folyóirat 23. (1912)
Az Aquinói-Szent-Tamás-Társaságból
VEGYESEK. 155 hanem az, hogy ezt a ragyogó programmot a filozófia maga váltotta ki életében : ezt a filozófiát a Szent nemcsak tanította, hanem önmagában kialakította ; a nagy ige szép életté lett, melyet az egyház a szentség sugárfényével koronázott meg. Sz. Tamás kidolgozta e filozófiát eszével s átélte akaratával s kedélyével s ez a kettő együttvéve adja azt a filozófust, ki a mélységet a magassággal egybekötötte, ki a mély tudást hősies erénnyel párosította. Az értelem munkája abban állt, hogy sz. Tamás kidolgozta az emberiségnek a valóságba s az Istenbe való kapcsolódását s biztosította számukra az ontológiai alapokat. Ez a legszükségesebb. Az emberéletnek valóság kell. Emberélet ismeret nélkül nincs s ismeret tartalom nélkül hasonlóképen lehetetlenség. Az ismeret akár filozófiai, akár köznapi legyen, hisz a maga reális tartalmában. Értelmünknek természetes metafizikája úgy tartja, hogy van valóság s aki ezt a hitet megrendíti, az ködöt borít az észre s halált hoz az életre. Pedig ez a köd ott látszik a filozófia szakadékaiban s időnként halálthozólag terjed ki a lelki élet s a kultúra virányaira. A mai világot is e kétségek bántják ; kísért köztünk az a nagy aggodalom s az a végzetes balhit, hogy a dolgok nem léteznek : »II n’y a pás des choses — mondja Bergson — il n’y a pás que d’actions«. Nincsenek dolgok, állagok, okságok ; hanem csak benyomások vannak s képzetek s amit mi dolognak tartunk, az csak látszat, az mind csak annak a kontinuumnak, annak az akciófolyamnak utilitárius, vagyis nekünk való szét- darabolása. A modern filozófia tehát elemelte az ontológiai alapokat s csak az akciót, a pragmát nézi; a valóságról, a szubstanciáról, az azonosság s az ellentmondás elvéről nem tud. Elismeri, hogy az emberi ismefetnek vannak adatai, de azokat szubjektív kategóriáknak nézi ; elismeri, hogy vannak elvei s törvényei, de azok szerinte nem ontológiai érvényűek ; mindezeknek révén nem férkőzünk az ontológiához. Ezt az elszakadást az ontológiától s ezt a belekap- csolódást az akcióba, már Descartesnál látjuk, amennyiben
