Hittudományi Folyóirat 23. (1912)
Az Aquinói-Szent-Tamás-Társaságból
VEGYESEK. 145 tethetné, hogy bizonyos valóság megszűnt s ez egyeseket rávihet arra, hogy a teremtmények lényege és létezése között valóságos különbséget állítsanak. Azért jól meg kell gondolni, mit ért ez alatt szent Tamás. Mindez a kinyilatkoztatás eredménye, Aristotelesnél nem is találhatjuk ezt a megkülönböztetést. A természetes ész világánál mindig egy lesz az ousia és a hypostasis. A kinyilatkoztatásból ezt a fogalmat úgy nyerjük, hogy az istenségről tökéletesebb fogalmat kapunk. Dr. Werdenich Endre : Viszont-megjegyzésem nem sok van. Az első felszólaló úr azt kívánta volna, hogy a lét fogalmával is viszonyba kellett volna hoznom a suppositum fogalmát. Hát én azt gondolom, a lét fogalma igen tág, azzal összefügg minden s azért a lét viszonyát az önálló állaghoz nem szükséges külön tárgyalnom abból a szempontból, hogy lássuk, hogy mi az az önállóság, ami az én felolvasásomnak célja volt. Inkább legközelebbi összefüggésben van nem a léttel, hanem az állag fogalmával s erre rá is térek felolvasásomban. Továbbá, hogy a második dolgot tisztázni kellett volna, nem látom szükségesnek, mert nem szükséges annak kiderítésére, hogy mi az az önálló állag. Zubriczky és Kiss tagtársaimnak köszönetét mondok azért, hogy megállapították, mikép ezt a kérdést kinyilatkoztatás nélkül nem lehet megoldani, amit, megvallom, magamban csak bizonyos félelemmel állapítottam meg. Ami pedig az elvált lélek állag-jellegét illeti, megengedem, hogy valaki az elvált lelket állagnak tekintheti, csakhogy énbennem némi aggályt hagy hátra az a körülmény, hogy ez az elvált lélek szent Tamás szerint Isten különös kipótlására szorul. Lehet arról is beszélni, hogy ez a pótlás rendes-e vagy rendkívüli. Ha rendkívüli, akkor nem merném önálló állagnak nevezni, mert akkor olyan függést mutat az Istennel szemben, amely rést üt az ő eddigi önállóságán, s amely némelyek szemében már megszünteti önálló állag voltát. Az elvált lélek tehát kell, hogy működjék s akkor pedig Isten részéről meg kell nyernie Hittudományi Folyóirat. 1912. 10
