Hittudományi Folyóirat 22. (1911)
Dr. Concha Győző: A laikus morál válsága
650 DR. CONCHA GYŐZŐ. Kantnak a laikus morál fölötti harcban Renouvier sem bír »Science de la Morale«-jával meghallgatást kieszközölni ; hasztalan iparkodik abba az erkölcsi érzéssel, mely szerinte »a rokonszenvnek és társas hajlamnak az ésszel való tér- mészetes kombinációja,« új erőt belé vinni. Nem kevésbbé csendes a laikus moralisták zsivajában annak a filozófiának erkölcsrendszere, mely Francia- ország gondolatmunkájának legjelentékenyebb megnyilat- kozása volt a XIX. században. Comte Ágost tanai rajongó hívők kis körének dogmái lettek, melyeket sem a bölcselők, sem a mindent vallástala- nító politikusok nem vesznek számba s Brunetiére is hasz- tálán törekedett »Sur les chemins de la croyance« bennük a keresztény apológia részére támpontokat keresni. Mindenesetre Comte morálja élénk megvilágításul szol- gál a laikus morál kiegyenlíthetetlen ellentéteire. Kant morálja független Istentől, Comtéé a földi istenre, a Nagy Lényre, aki semmi egyéb, mint az emberiség, van alapítva. Az első a kötelességnek meg nem okolt kategorikus parancsát teszi a morál végső elvévé s ha kérdezzük miért, csak annyit felel : azért, mert nincs miért ? A francia szólam szerint: Le pourquoi, c’est qu’il n’y a pás de pourquoi. Comte ellenben a szívet, a szeretetet, a másért, az alterért élést, az altruizmust, az emberiség imádását. Tessék választani ! Ezeknek az elveikben hibás, habár következményeikben sokszor nemes tetteket szülő moráloknak üzen hadat a Guyau János Máriáé, mely nem ismer sem kötelességet, sem szankciót. »La morale sans Obligation, ni sanction.« A szabadgondolkodó franciákat különösen elragadta látszólagos szellemességével, költői képeivel ez a francia Nietzsche a múlt száz 80־as éveiben. Nálunk is akadtak bámulói s 1888. okt. 20-án az »Erdélyi Múzeum« bölcs. tört. szakosztályában néhai Szász Bélával küzdöttünk ellene.1 1 Az Érd. Múzeum V. köt. 1888. 426. 1.
