Hittudományi Folyóirat 22. (1911)
Dr. Stuckner János: Kisérlet a theismus »tudományos« védelmére
KÍSÉRLET a THEISMUS »TUDOMÁNYOS« VÉDELMÉRE. 93 vékony rétegein át s nem tünteti fel az alsó kőzetet száz- szórta nagyobb vastagságában. A rossz, az a legfelsőbb réteg, de mindig a jónak rétegeivel alapozva. Észrevesszük a go- noszság kiáltó cselekedeteit, de a köznapi jóság rendes folya- mata mellett észrevétlenül haladunk el; halljuk az utcák ittas zaját, de nem az éj virrasztó óráiban az Istenimádók csendjét; meghalljuk az élet tavaszának hangos gonoszságát, de nem a csendes változást a betegségben és aggkorban ; látjuk a rossz cselekedeteket külső köpenyében, de nem a tett mentő okait, az értelem megzavarodását, a kisértés küzdelmeit, a jóra való akarat harcát; látjuk nagy városaink egész negyedeinek durva külsejét, vad erőszakosságát, bru- tális istentelenségét, s nem akarjuk ugyanakkor észrevenni a részvétet és nagylelkűséget, nem a bátorságot és lovagias- ságot, nem az ima ösztönét, melyek ugyanott a felszín alatt rejtőznek. Körültekintve nem azt tapasztaljuk-e, hogy a ridegség itt e vidékeken semmire sem megy, a meleg részvét ellenben megnyeri a szíveket ? Ám ekkor ott szívnek is kell lenni, melyet megnyerni lehet. Valóban az emberek jobbak, mintsem látszanak és cselekedeteik gyakran rosszabbak, mint szíveik. És ha a világ eme sötét helyein a jóságnak oly sok virágára akadunk, mennyivel több van belőlük a világosság területein, mennyi virágcsokor a felebaráti szeretet, a gyermeki és rokoni, a testvéri és hitvesi szeretet cselekedeteiből, hát még a gyermek- kornak és ártatlanságnak frissen fakadó patakja ? Nem szabad egészen hallgatnunk itt testünk s javaink orvosainak ítélő szavára; ők nem bírók, hanem tanúk, kiknek tévé- kenységi köre a betegség és igazságtalanság abnormis álla- potai. Jobban tudnak itt ítéletet mondani a lelki orvosok, kik a dolognak mindkét oldalát látják, a jót is, a rosszat is; akik látják, mint lesz a rossz a jónak alkalmává, kik olvasni tudják a kimeríthetetlen türelem, az állhatatos önmegtagadás és önfeláldozás, a bűnbánatos könnyek nem írott feljegyzéseit, kik előtt a gonosztevő a kegyelem győzelmének anyagává változik, mint még meg nem érett termése a kínszenvedésnek és a keresztnek. (A híres Faber
