Hittudományi Folyóirat 22. (1911)
Dr. Stuckner János: Kisérlet a theismus »tudományos« védelmére
KÍSÉRLET a THEISMUS »TUDOMÁNYOS« VÉDELMÉRE. 85 sebbjét, Plate berlini professzort. Ez a tekintély megval- lotta, hogy »kétségen felül, ha természeti törvényeket jede- zünk fel, logikusan azt kell mondanunk : e törvények mögött egy törvényhozónak kell lennie«. Ez rám nézve, mondta vála- szában Wasmann, ez est legfényesebb elégtétele s nekünk többet nem kell követelnünk. A tudomány a természetben törvényeket fedez fel, abban rendet és összhangot talál ; s mivel a tudomány a természetben sehol nem talál olyasmit, a mi a törvénysze- rűséget és rendet magyarázni tudná, a tudomány névé- ben vagyunk jogosítva az anorganikus világban nyilat- kozó czélszerűségekből egy értelmes, szándék által veze- tett, tudatos rendezőre következtetni. Az okság logikai törvénye oly parancsoló erejű, hogy rajta minden támadás visszapattan. Nincs okozat ok nél- kül : az ok arányban áll az okozattal. Elménk e törvénye nem engedi, hogy a mindenségben észlelt törvényuralom- nak s rendnek más oka legyen, mint egy szándék szerint működő tudatos értelem, mely oly messze magasan áll fölöttünk, amily messze felülmúlja egy ily törvényszerű- ség és rend annak felismerését. Hatalmas értelmiséget árul el a tudomány, mely a világrendet megismeri; milyennek kell tehát lennie annak az értelemnek, mely a rendet meg- alkotta ? »Quoi, le monde formé prouverait moins une intel- ligence que le monde expliqué ! ?« Még egy kis megjegyzés Mallocknak Kantra vonat- kozó ítéletéről e téren. Azt mondja Mallock, igen, Kantot bámulatba ejtette s szent félelemmel töltötte el a csilla- gos ég szemlélése ; ámde, folytatja, Kantnak ez az érzelmi megindultsága a praescientifikus korból való. Pompás kri- tika, ha meggondoljuk azt a történeti tényt, hogy Kant ,már harminc éves korában tanította a nebuláris hipotézist, tehát azt az elméletet, mely később a scientifikus korszak- bán oly nagy dicsőségévé vált La Place-nak s Herschel- nek. Igen, később, és pedig jóval később, körülbelül har- minc év múlva a tiszta ész fölött gyakorolt kritikájában elveti a célszerűségből következtető érvet, de csak azért,
