Hittudományi Folyóirat 22. (1911)
Dr. Stuckner János: Kisérlet a theismus »tudományos« védelmére
öntudatosan gondolkodó elme annyira balgán eltéveledjen, mint teszik elleneink, kik a tudomány nevében beszélnek, mely tudománynak, nevéhez méltóan, az öntudatosság legnagyobb belátásával kellene dolgoznia, — az már ért- hetetlen a legfelsőbb fokig. Mallocknak persze az »öntudatlan elme« az az »ön- tevékeny valami, melyet nem ismerünk«, végelemzésben »az öntevékeny anyag«. Ám ha így, akkor ez ipitsem hasz- nál Mallock álláspontjának, az sem, hogy öntudatlan mű- ködések vannak az emberi elmében, az sem, hogy a cse- csemő öntudatlan állapotból öntudatos állapotba növi ki magát, fejlődik ki. Ez utóbbi csak akkor bírna az ellenvetés igazi jellegével, ha Mallock kimutatná, hogy a csecsemő korábbi tudatmozzanataiban, melyeket szerző öntudatla- noknak fest, képes volna létrehozni azt a rendet és ossz- hangot, melyet a tudományos analysis az anorganikus világ- bán kimutat. S erre Mallock nem képes. Ellenvetése annál kevésbbé bír erővel, mert hamis a feltételezés is, hogy a csecsemő korábbi állapotában a szó szoros értelme szerint öntudatlan. Lélektani igazság szerint a csecsemő igenis, életének már legkorábbi stádiumaiban is bir bizonyos álta- lános, határozatlan, elmosódó s szunnyadó tudatossággal, mely aztán az érzéki tehetségek fejlődésével azzá a tuda- tossággá nő, mely az embert jellemzi. De ettől eltekintve is, létezzenek bár öntudatlan ér- telmi működések, legyenek a csecsemő életében öntudat- lan időközök, egy az igazság az, hogy az öntudatlan szellemi működés szellemi elvet tételez fel, melyet elmének hívunk, s igaz az, hogy a csecsemő, bár korábbi élete öntudatlan, de bir már értelmes lélekkel, mely az öntudatosság forrása s melyből ez a feltételek megvalósulásával kifejlődik. Az öntudatos, abban az értelemben, amint azt elleneink veszik, az öntudatlanból ki nem fejlődhetik. Az öntudatosság nem szükségképen folytonos s 11a nincs is meg minden időben, minden időben ott kell lenni annak a valaminek, ami az öntudatosság forrása. Abból az öntudatlanból, amelyet elleneink védenek, öntudatosság sohasem lesz. KÍSÉRLET A THEISMUS »TUDOMÁNYOS« VÉDELMÉRE. 83 6*
