Hittudományi Folyóirat 22. (1911)
Értesités a XI. kath. nagygyülés alkalmából
810 VEGYESEK. igazságokat buzgón védjék s az azokkal ellenkezőknek ellen- álljanak. E tekintetben nagy dicsőségére szolgál a bölcselet-^ nek, hogy a hit bástyájául s a vallásnak mintegy erődjéül tekintendő.« »Igaz ugyan, így szól Alexandriai Kelemen, hogy az Üdvözítő tana magában véve tökéletes és semmi másra nem szorul, hisz nem más az, mint Isten ereje és bölcsessége. A hozzájáruló görög bölcselet az igazságot nem teszi hatal- masabbá. De amennyiben az álbölcselkedőknek ellene támasztott okoskodásait megsemmisíti s az igazság ellen intézett csel vetéseket felfödi, annyiban helyesen neveztetett a szöllő sövényének és karózatának«.1 »Valóban, miként a katholikus vallás ellenségei, mikor a keresztény tanok ellen küzdenek, fegyvereiket legtöbbnyire bölcseleti rendszereik- bői kölcsönzik, úgy az isteni tudomány védői is igen sokat vesznek a bölcselet köréből, amivel a kinyilatkoztatott igaz- ságokat megvédhetik.« Mindezt röviden összefoglalja a nagy hippói püspök, sz. Ágoston, mikor a bölcselettudományról azt mondja, hogy »az üdvösséges hitet szüli, táplálja, erősíti és megvédelmezi«.1 2 Természetesen ezeket a nagy hasznokat csak az igaz bölcselettől lehet várni, mert az igazságot következetesen csak az igazság védheti és szolgálhatja. Azért az Aquinói- Szent-Tamás-Társaság tagjai az úgynevezett Philosophia Perennist igyekeznek művelni, azt a maradandó értékű bölcseletet, melyet Sokrates, Plátó és főkép a bölcselők leg- nagyobbja, Aristoteles megalapítottak, melyet a keresztény- ség szentatyái, köztük a legnagyobb, sz. Ágoston is, a kérész- tény hit megalapozására és megvilágítására alkalmaztak s amelynek segítségével a középkori nagy bölcselet- és hit- tudósok, az úgynevezett scholastikusok s főkép mindnyájuk fejedelme, aquinói sz. Tamás, a keresztény tanösszeget sziklaszilárd, égbenyúló és ragyogó szépségű épületté alkották. Ez a bölcselet szilárd alapokon, igaz elveken nyugszik, önkényesen semmit sem állít, semmit sem értelmez, hanem 1 Stromata, 1. 1., cap. 20. 2 De Trinitate, 1. 14., c. 1.
