Hittudományi Folyóirat 22. (1911)
Dr. Stuckner János: Kisérlet a theismus »tudományos« védelmére
KÍSÉRLET a THEISMUS »TUDOMÁNYOS« VÉDELMÉRE. 75 mondaná, hogy ezzel a tudomány lehetetlenné válik, ha az akarati tényből mechanikai erőnövekvés származik s szivárog át a fizikába s így rés üttetik a fizikai törvényszerűségen : hát akkor is hajlandók vagyunk felkiáltani Fonsengrive-ve 1 : »Jól van, hát akkor a tudománynak vége van ; rosszul gon- dőltük, hogy tudomány létezik, — nem létezik, hanem a morális és a szabadakarat létezik.« (Essai sur le libre arbitre. Idézve Bölcs. Foly. 1895. III. 542.) Az emberre nézve az akarat szabadsága egy tény, a benső önmegfigyelésnek, a közvetlen öntudatnak ténye, melyet semmiféle, habár oly tetszetős theoria sem képes megfosztani bizonyosságától. Ismét csak azt mondhatja az ember : uram, én nem tudom, mi van az erőfennmaradás törvényével, de hogy mikor cse- lekszem, szabadon cselekszem, azt tudom, s ezzel vége. Mások nem ily intransigens álláspontot foglalnak el, hanem elismerve az erőmegmaradás törvényét, azt hiszik, összeegyeztetni tudják vele az akarat szabadságát. Némelyek szerint az élettünemények abban különbőz- nek csak a szervetlen anyag tüneményeitől, hogy az élet- tünemények oly energiát tüntetnek fel, mely közös készlet- bői származik ugyan, de amelyet vezet és irányít, — nem növel, se nem apaszt másutt — nem található behatás. Ennek megfelelően a szabadakarat oly erő volna, mely derékszög- ben hat az agyvelőnek normálisan mozgó tömegeire s így eltéríti őket természetes mozgáslefolyásukról az erőmeg- maradás törvényének minden sérelme nélkül, lévén a fizikai tudománynak az az elve, hogy a derékszög alatt ható erő eltérést eszközölhet az erőnek minden felhasználása nélkül. Mások ellenben azt tartják, hogy az akarati működés, amint az bensőleg össze van kötve az anyagi mozgással, igenis megsérti az erőmegmaradás törvényét ; de a tudomány először is nem tudja e törvény absolut voltát kimutatni, mintha az föltétien érvénnyel bírna a világmindenségre, ennek kiszámíthatatlan egészében ; s másodszor tudomá- nyosan kimutatható, hogy a mindenség totális erőkészlete némi csökkenést vagy növekvést szenvedhet, anélkül, hogy ez az erőmegmaradás törvényének gyakorlati bizonyosságát
