Hittudományi Folyóirat 22. (1911)
Pinzger Ferenc S. J.: Az állatok színmajmolásának tudományos értéke
AZ ÁLLATOK SZÍNMAJMOLÁSÁNAK TUDOMÁNYOS ÉRTÉKE. 787 kodó filozófusok tekintélye. De miért menjünk vissza az ókorba, miért a filozófusokra, midőn az újkorban a tér- mészetbúvárok között is találkozunk olyanokkal, kiknek nevei örökké ragyogni fognak a természettudományok egén, habár nem voltak materialisták és monisták. Elég lesz Vesal, Borelli, Steno, van Helmont, Harvey, Malpighi, Linné, Cuvier, Schwann, Barrande, de Hallay, Albrecht von Haller, Johannes Müller, Bemard, Carnoy, Mendel, Pasteur, Was- mann neveire hivatkoznunk. Egészen másra tanította a természet szemlélése a nagy Linné-t, a természettudomá- nyoknak ezen úttörőjét. A Systema naturae korszakalkotó művét későbbi kiadásaiban ezen örökké szép szavakkal vezeti be: »Deum sempiternum, immensum, omniscium, omnipotentem expergefuctus a tergo transeuntem vidi et stupui.« Mottója pedig így szól : »O Jehova, quam magni- fica sunt opera tua ! Vir insipiens non cognoscit ea, stultus non animadvertit ea.« Nem kell félnünk, hogy ilyfajta okoskodás mellett le kell mondanunk a leszármazási elméletről, melyet kellő határok között mi is elfogadunk. Ha most a mi vidékün- kön, különösen a szabadon csatangoló állatoknál a szim- patikus szín az általános, ebből korántsem következik, hogy ezek a színek már a jégkorszakban is megvoltak, sőt ellen- kezőleg. A mostani fauna akkor még nem létezett ezen a vidéken ; így tehát minden valószínűség mellett csak ké- sőbbi időknek eredménye lehetett. Maga a Teremtő fektette az első élő lényekbe a belső fejlődés csiráját. Jól mondja a tudós Wasmann, hogy az ilyen leszármazási elmélet semmiképen sem homályosítja el Isten tulajdonságait, ha a természetes erők közvetítésé- vei működik. Vagy melyik színpad dicséri jobban meste- rét ? Vájjon az, melynél a szceneria változásánál a kulisszá- kát nagy üggyel-bajjal egyenként kell tologatni, vagy az a másik, a melynél a színházi igazgató csak pár zsineget húz meg ugyanazzal az eredménnyel I1 1 V. ö. Wasmann, Die moderne Biologie und Entwicklungs- theorie 435. 1. 60*
