Hittudományi Folyóirat 22. (1911)

Pinzger Ferenc S. J.: Az állatok színmajmolásának tudományos értéke

״ AZ ÁLLATOK SZÍNMAJMOLASÁNAK TUDOMÁNYOS ÉRTÉKE. 779

csak pótolják a mulasztást. Máskor megint más kiinduló színt és más végállomást jelöl ki. Minthogy Piepers elmé- létének mesterkélt volta magától is szembeötlik és más- részről a mimicryszínt nem magyarázza, hanem lerontja, ezért beérhetjük ennek puszta fölemlítésével.

Sokkal elfogadhatóbbnak látszik Eimers nézete, ki a világosság egyenes befolyásában keresi a titok megfejtését. Teljesebb indokolás kedvéért messzebbre kell visszanyúl- nunk. Minden nagyobb biológiai tankönyv hozza a Lemna trisulca példáját, mely arról ismeretes, hogy klorofillszemcséi másképen rendezkednek el, ha a növény meg van világítva és megint másképen az ellenkező esetben. A növény tehát érzékeny a fény iránt, ami a levél színárnyalatán is nyíl- vánul. Nincsenek-e analóg esetek az állatországban is ? Ismerjük a Chamaeleon színjátékát, mely ezt a különben ártatlan állatot a múlt században oly rossz hírbe keverte. Még ma is a kétszínűség jelképének tartják, holott ez a saját- ságos színjáték csak felbőrsejtek festékanyagának külön- böző elrendezkedésétől függ. Hasonló és külső ingertől függő szín változtató képességgel bírnak más gyíkfélék is, habár nem oly nagy mértékben. Ugyanaz a feltűnő jelenség észlelhető a fejlábúakhoz tartozó kisebb-nagyobb szépiáknál, melyekről régi mesekönyvekben annyi kalandos, de valótlan hír járt. De ne hagyjuk figyelmen kívül, hogy a Chamaeleon kedély- mozgalmait is elárulja a bőr színén. De itt az idegrendszer is szerepel, mely a külső ingert felfogja és a legutolsó állomásig, a bőrig, továbbítja. Ha pedig a jelen esetben az idegrendszer — úgy hisszük — félre nem ismerhető mó- dón működik, miért hagynák ezt számításon kívül hasonló esetekben; hiszen tudjuk, hogy épen az idegrendszer az összekötő kapocs a külvilág és az állat belvilága közt. Ezek alapján a leveli béka vagy kecskebéka színváltozásai sem ütköznek annyi nehézségbe. E kétéltűek kevésbbé éles szeme inkább csak a közvetlen környezet színét fogja föl. Vájjon nem lehetséges-e, hogy ezen állandó benyomás alapján az idegekben is támad néminemű szimpátia ezen szín iránt. Analóg esettel találkozunk a hangtanban is, ha pl. a húr