Hittudományi Folyóirat 22. (1911)
Pinzger Ferenc S. J.: Az állatok színmajmolásának tudományos értéke
774 PINZGER FERENC. nem tartotta meg régi színét ? A Faröer-szigetek azzal a helyi különlegességgel dicsekedhetnek, hogy tarka hollóik vannak. Furcsa szeszélye lehetett ott a létért való küzde- lemnek. A nemi kiválogatódás sem vezet célhoz, melyet csak azért hívtak segítségül, hogy kisegítsen, ha a természetes kiválogatódás elve csütörtököt mond. Vajmi keveset ma- gyaráz a korreláció törvénye is és merőben »Deus ex ma- china«. De nincs okunk minderről külön tárgyalnunk, mert Darwin is a védő szint leginkább a létért való küzdelemmel hozza kapcsolatba. Az eddigiekből — úgy hisszük — elég világos, hogy a Darwin nevéhez fűződő elmélet nem képes a tudomány követelményeinek eleget tenni, amit manapság a hivatott természettudósok is nagyrészt belátnak. Amilyen nehezére esett soknak megválni olyan theoriától, mely eddig oly pompásan beleillett világnézetükbe, úgy ez a csalódás nem csüggesztette el őket, hanem más természetes magyarázat után néztek. Mi is azon leszünk, hogy az egyes jelenségekhez a legközelebbi természetes okot keressük. Az előbbiekben említés történt több rovarnak szimpa- tikus zöld színéről. Pochlington már 1873-ban kifejezte azon nézetét, hogy ez a szín pl. a zöld sáskánál a klorofilltől ered.1 Hasonló eredményre vezettek von Linden grófnő vizsgálatai. Az említett nézetet támogatta az a megfigyelés is, hogy a zöld festőanyag leginkább oly testrészeken fór- dúl elő, hol élénkebb az anyagcsere, azaz a légzőszervek körül. Nagyon érthető, hiszen e festékanyag bizonyos meny- nyiségű oxigént képes lekötni, melyre az életnek mint állandó égési folyamatnak szüksége van. Nem áll módunkban a tudós grófnő kísérleteit ellen- őrizni, de kötve hisszük, hogy ez ugyanazon klorofillanyag volna, mely belekerült a szervezetbe. Ellene szól az emész- téssel járó és közelebbről meg nem figyelhető anyagvál1 V. ö. von Fürth, Vergleichende chemische Physiologie der niederen Tiere, 512. 1.
