Hittudományi Folyóirat 22. (1911)
Pinzger Ferenc S. J.: Az állatok színmajmolásának tudományos értéke
AZ ÁLLATOK SZINMAJMOLASÄNAK TUDOMÁNYOS ÉRTÉKE. Felolvastatott az Aquinói-Szent-Tamás-Társaság 1911. február 15־ikén tartott ülésében. múlt század ötvenes évei váratlan lendületet adtak a biológiai tanulmányoknak. A véletlen hozta ezt magával. Akkor tette ugyanis Henry Walter Bates híres utazásait az Amazonas vidékén. Esetleg feltűnt neki, hogy a Heliconida-lepkék között akad egy-egy Pieris-faj is, a mi káposztalepkénk rokona. Szöget ütött a fejébe az a meglepő körülmény, hogy színben, alakban mind a kettő meg- egyezett, holott a rendszertanban elég távol állanak egy- mástól. Honnét e megegyezés, kérdezte Bates ; más magya- rázatot nem talált, mint azt, hogy a Pieris-lepkék menedéket keresnek a Heliconidák között. Ez a föltevés annál jogosul- tabbnak látszott, mert a madarak az áthatószagú Heliconi- dákat megvetik. Ez a két lepkenem rövid időre nagy hírre tett szeit. Bates több munkájában világgá kürtölte fölfede- zését, de ő is elmondhatta volna műveiről : »Habent sua fata libelli.« Egyesek az ő nézetét vallották, sőt buzgóságuk- bán annyira mentek, hogy minden kis foltocskán vagy sávon a mimicry bámulatos jelenségeit akarták látni, mások azon- bán élesen megtámadták. Eisner az elsők közé tartozik, ki a mimicry védő szerepe fölött pálcát tört. Támadólag lépett föl Aigner-Abafi is, speciális tanulmányaira, a lepkékre támaszkodva. Szerintük
