Hittudományi Folyóirat 22. (1911)
Hajós Szaniszló: Az élettan alapvető kérdései
736 HAJÓS SZAN13ZLÓ. véve önálló atomok, illetve elektronok csoportosulása révén önálló, magasabbrendű ·határolt lények alakulnak, melyek- ben a parányokat a dinamikus atomizmus szerint valami tevékeny működő ok : az erő tartja össze. Emez erő való- színűleg csak az anyagban rejlő tulajdonság, működésre való képesség, mely az anyagtól gondolatban elválasztható ugyan, de a valóságban, fizikailag nem. Az élőlény jellegző képessége a szaporodás, a magasabb- rendűeknél a nemzés által való eredés ; továbbá a táplál- kozás folytán belülről induló s meghatározott irányban s alak- bán történő növekedés. Az élet jelenségek három fokát különböztethetjük meg tárgyi szempontból. Legalacsonyab- bán áll a tenyészeti (vegetativ) élet, melynél a tevékenység a lénynek saját testére vonatkozik. A sensitiv élettevékeny- ségek tárgyát minden test képezheti. A szellemi élet leg- magasabb élet jelenség, tárgya minden létező. Az élet leg- alacsonyabb fokán a működő lény a célszerű cselekvés és a működési forma tekintetében kényszerített ; a magasabb fokú élőlény célja megkötött ugyan, de érzéki megismeréssel önmaga határozhatja meg a működés alakját. A szellemmel bíró lény céltudattal cselekszik s a célravezető eszközök közül szabadon választhat ; a legfelsőbb Lény célját önmagában bírja. Az élőlény, bár különnemű szervekből áll, mégis zárt egészet képez, egyedisége, egyénisége van. Az élettelen anyag mozgása inkább csak átmenet a nyugvó állapotok között, míg az élőlény sokféle s állandó mozgást végez. Az élőlény benső elvből, magából, közvetetlenül műkő- dik, önmagát mozgatja, tökéletesíti, fejleszti. Minél tökélete- sebb az egyén bennmaradó működése, annál magasabb- rendű élőlény. Magától értetődik, hogy a bennmaradó működés egyúttal lehet átható. A növényben tökéletlenül van meg a bennmaradó működés, mert a benne levő öntevékenység nem tudatos s nem oly önkényesen irányított, mint az érzéki isme- réssel s ösztönnel bíró állatnál. Az élő s élettelen testek alakító erői közt meglévő különbség
