Hittudományi Folyóirat 22. (1911)
Hajós Szaniszló: Az élettan alapvető kérdései
AZ ÉLETTAN ALAPVETŐ KÉRDÉSEI. 731 nyugalmi egyensúlyra törekszik. Az élettelen anyag cselek- vése nem önmagától s önmagában, hanem kívülről van és átható,׳ ellenben az élőlény bennmaradó működést végez, fő jellegző tulajdonsága az önmozgatás. Átmenő tevékenység pl. a melegítés és vágás, bennmaradó pedig az érzés, akarás. Az átmenő tevékenységnél az első alanyból kiinduló mű- ködés a másikba megy át s azt tökéletesíti. A bennmaradó tevékenység egy alanyban megy végbe s magát a működő alanyt tökéletesíti, míg a tőle kívül esőt változatlanul hagyja akkor is, ha valamely külső dolog képezi tárgyát, miként ez pl. az érzékeléskor történik, mely működésben a tevékeny- ség a külső tárgy körül forog, anélkül, hogy azt valamikép tökéletesítené. A bennmaradó mozgás az állatoknál, ha szabad mozgásban nem is, legalább érzéklésben nyilvánul. A növény mozgása sejtjeinek életműködésében, az egész növény táplál- kozásában, növekedésében és szaporodásában mutatkozik. Az élő és élettelen anyag közti különbségek keresésekor szem előtt kell tartanunk ama tényt, hogy mi az élő szervezet anyagát kémiailag csak a holt anyag természetéből való következtetésből ismerjük. Az élőlény élet jelenségeit észlel- jük, de analizálni csak a holt szervezetet lehet. Joggal hang- súlyozza Brass dr., ki a zoológiában szaktekintély: »Die chemische Untersuchung des lebenden Stoffes ist leider ganz unmöglich.« Amit az analízis meg festés segélyével a szervezetről megismerünk, az már mind a halál jegyével van megbélyegezve. Az analizálással a szervezet szerkezetét szétszedjük, eltüntettük azt, ami működtette a szerkezetet, most már csak a czélszerűséget csodálhatjuk a szervezet szétszedett részeiben; vom Wesen des Lebens verkünden sie gar nichts! (Brass: An der Grenze des Lebens. 1909. 13. 1.) A legalsóbb rendű élőlényt is oly tevékenységek jellem- zik, minőket az élettelen anyag nem mutat. Az egysejtű véglény életműködése elsősorban az inger- lékenységben nyilvánul ; az élősejt t. i. a külső és belső ingerekre különféle mozgásokkal reagál, önmagát változtatja. Általánosan ötféle ingert szokás megkülönböztetni,
