Hittudományi Folyóirat 22. (1911)
Dr. Aubermann Miklós: Főbb államtani kérdések sz. Ágoston és sz. Tamásnál
FŐBB ÁLLAMTANI KÉRDÉSEK STB. 725 pították meg, hogy egészséges-e az az állat, mert akkor az illető vidék az emberre nézve is egészséges. Továbbá a jó levegőn kívül egészséges vizet kell keresni. Levegő és víz az a két dolog, melyet az ember legtöbbször basznál. Tehát ezek a legfontosabbak a testi egészségre nézve. Más- ról is meg lehet ismerni valamely vidék egészségét, ha t. i. azon embereknél, kik ott állandóan laknak, az arcnak jó színe van, ha a test erőteljes és a tagok helyes arányúak, ha sok az életre való gyermek és sok öreg ember található ott. (2. fejezet.) Ezenkívül arra kell nézni, hogy a kiválasz- tandó vidék termékeny legyen. Nehogy a lakosok csak kül- földi árukra legyenek utalva, ami a kereskedők számát szaporítja. Ez pedig baj. A kereskedők nem állnak ki nagy fáradalmakat, a szobában élnek és árnyékban, a gyönyö- röket szeretik, kedélyük ezért elpuhul, testük gyöngül s harci fáradalmakra képtelenek lesznek. Egy tökéletes államnak tehát kell hogy kereskedői legyenek, de mér- tékkel. (Merka,ntilizmus és agrárizmus mint ellentétek! 3. fejezet.) Továbbá : városok alapításánál olyan vidéket kell választani, mely az ő tájainak kellemességeivel lakóit föl vidítani képes. Nem egykönnyen hagyják el az emberek a kellemes vidéket, de nem könnyen vándorolnak olyan vi- dékre, mely minden kellem nélkül szűkölködik ; mert kel- lemesség nélkül az emberek élete nem tartható fönn sokáig. E kellemességhez tartozik, hogy a vidék nagy síkságban kiterjedjen, hogy gyümölcsfái legyenek, hogy kilátása le- gyen közeli hegyekre, hogy szép, vizektől öntözött erdő- ségei legyenek. (4. fejezet.) Szándékosan bocsátkoztunk ilyen részletekbe, melyek csak kivonatai az eredeti fejezeteknek, hogy kimutassuk, mennyire becsüli a földi javakat és milyen súlyt fektet a hygienia összes követelményeire a középkor legnagyobb bölcselője, jóllehet az állam s ember végső célját a termé- szetfölötti boldogságba, s itt a földön az erénybe helyezi. S ezzel be is fejezzük értekezésünket, melynek talán sikerült kimutatni, hogy a filozófia minden korban meg- tette kötelességét, a patrisztika és skolasztika korában is :
