Hittudományi Folyóirat 22. (1911)
Dr. Aubermann Miklós: Főbb államtani kérdések sz. Ágoston és sz. Tamásnál
FŐBB ÁLL AMT AM KÉRDÉSEK STB. 723 jóllehet ignorálhatja néha azt, hogy valaki tetszés szerinti életet él (t. i. nem erényeset). A külső javak, melyek az élvezeten kívül még számításba jöhetnek, szintén nem alkot- hatják az állam és ember végső célját. Ilyenek: gaz- dagság, pénz, hatalom, dicsőség, tisztelet. Szerinte a boldogság főleg az erényben áll, t. i. az erkölcsökben, mint szokásszerű működésekben, melyek az ész szerint irányulnak, továbbá a kiváló és befejezett, tökéletes gondolkodási tevékenység- ben, melyhez a külső javak mérsékelt birtoklása járul. Érve ez : A boldogság főleg abban a jóban áll, ami által a többi jót szerezzük, fönntartjuk és helyesen szabályozzuk; mert az, ami által valami szabályoztatik és méretik, a legfőbb- nek látszik. Ám világos, hogy a külső javakat a helyes ész szerint az erény és belátás tevékenysége által szerezzük és használjuk, és nem megfordítva. Azért a boldogság magá- bán véve és a legfőbb fokban nem más, mint az erény tévé- kenysége. Ennek megfelelően az egész állam és az egyes ember erénye ugyanegy lényegünek kell lennie; csak úgy különböznek egymástól, mint az egész a résztől. Eszerint a jó polgár és a jó ember fogalma egybeesik. Sohasem sza- bad azt jó fejedelemnek nevezni, ki erkölcsi erényei és gya- korlati bölcseség miatt nem mondható jónak. Ebből az következnék talán, hogy az állam is tiltson meg minden vétket. Az antik fölfogás szerint tényleg nincs más rend, mely az embert az erényre vezeti, mint az állam. Az államnak ezen erkölcsi abszolutizmusát a keresztény föl- fogás megdöntötte. Nemcsak az állam nevelhet erényre. Talán szent Ágoston az első, ki a keresztény állambölcselet felé megtette az első s nagy lépést, midőn kimondja,1 hogy az a törvény, mely egy népnek mint politikai társaságnak adatik, joggal sokat megengedhet (recte ista permittere), mit az isteni gondviselés megbüntet. Miért ? Mert az állami rend nem azonos az erkölcsi renddel. Sz. Tamás többször idézi szent Ágoston ezen helyét. így pl. a S. th.^L—2. qu. 93. a 3. ad 3., ahol azt mondja : az emberi törvény némely 1 De lib. arb. I. 5. 46*
