Hittudományi Folyóirat 22. (1911)
Dr. Aubermann Miklós: Főbb államtani kérdések sz. Ágoston és sz. Tamásnál
FŐBB ÁLLAMIAK! KÉRDÉSEK STB. / 705 helyesen elveszi tőle e jogot egy vir bonus, s az uralmat egyesek vagy csak egyetlen-egynek adja át.1 A politikai fejlődés menete, úgy látszik, arról győzte meg Ágostont, hogy az egyeduralom, névleg a császárság a legjobb kormány forma. Rebus dictantibus, a viszonyok fej- lődésével és kényszerítő hatalmával lett a köztársaságból monarchia : per partes evenit, ut necesse esset rei publicae per unum consuli ; nam senatus non perinde omnes provin- cias probe gerere poterat. Igitur constituto principe datum est ei jus, ut quod constituisset, ratum esset.1 2 A római nép minden joga s hatalma az imperator kezébe tétetett. Szent Ágoston ezt a tényt megállapítja s a császári hatalmat, melynek létét a történelem igazolta s talán mint egyedül helyest s jogost állította a gondolkodó elé, minden kritika nélkül elfogadja. Annál is inkább, mert amint a családban, melyből az állam keletkezett, a természetes rendnek meg- felelőleg egy akarat uralkodik, így analóg módon az állam- bán is.3 A császár Ágoston korában abszolút, szuverén tör- vényhozó volt, maga a lex animata. Isten a törvények fölé helyezte őt, t. i. az állami, az emberi törvények fölé.4 Mind- azáltal a keresztény püspök zsarnokot nem ismer. A császár az ő abszolút hatalmát is a justitia normái szerint gyakorol- hatja csak. A törvényhozásban és a hatalom gyakorlásában 1 Si populus sit bene moderatus et gravis communisque uti* litatis diligentissimus custos, in quo unusquisque minoris rem pri- vatam quam publicam pendat, nonne recte lex fertur, qua huic ipsi populo liceat creare sibi magistratus, per quos súa res, id est respublica, administratur ? . . . porro si paulatim depravatus idem populus rem privatam reipublicae praeferat atque habeat venale suffragium corruptusque ab eis, qui honores amant, regimen in se flagitiosis consceleratisque committat, nonne item recte, si quis tum exstiterit vir bonus, qui plurimum possit, adimat huic populo potestatem dandi honores, et in paucorum bonorum vel etiam unius redigat arbitrium. (De lit. arb. 1, 6, 14. Migne, P. L. XXXII. 1229.) 2 L. 2. §. II, D. 1, 2. 3 Civ. 19, 16.. (II. 401.) 4 Gierke III. 49. Hittudományi Folyóirat. 1911. 45
