Hittudományi Folyóirat 22. (1911)

Dr. Aubermann Miklós: Főbb államtani kérdések sz. Ágoston és sz. Tamásnál

FŐBB ÁLLAMTANI KÉRDÉSEK STB.

701

származik, ki ugyancsak az emberek békéjét s jólétét akarja.

2. Szent Tamás Aristoteles Politikájához írt kommentár- jában (1. I. H.) elfogadja mesterének nézetét a törvényhozás szükségességéről, mint természetes következményét az állam lényegéről szóló tannak. »Természeténél fogva minden ember vágyik ilyen közösségre (t. i. államra). Aki pedig ezt először létrehozta, a legfőbb javak oka. Mert ahogy az ember minden állat közt a legjobb, ha jó, ép úgy a legrosszabb, ha törvény és igazságosság nélkül él. A legkegyetlenebb ugyanis az az igazságtalanság, melynek fegyverei vannak ; az ember pedig fegyverekkel ellátva születik meg, okossággal és erővel, melyekkel leginkább visszaélhet a legellentétesebb dolgokra. Ennélfogva erény nélkül a legvadabb, a legkegyetlenebb, a paráznaságra és falánkságra a leghajlandóbb (az ember). Ám az igazságosság polgári dolog. Mert jog és rend a polgári társaság tulajdona.« Szent Tamás jobban festi azon ember tér- mészetét, qui sine lege et justitia vivit. Az ilyen ember, minthogy természettől fogva okosabb a többi állatnál, ezen okosságát fegyverül használja, midőn per astu- tiam cogitat diversas fraudes, et per abstinentiam potens fit ad tolerandum famem et sitim, ut magis in malitia perseveret.

Ilyen az ember, midőn az államon kívül sine lege vivit. Ebből következik, hogy az .embernek az államban és tör- vények szerint kell élnie. E kettő : állam és törvények elválaszt- hatatlanok. Ha az állam szükséges, akkor az államhatalom is az. »A fejedelmek uralkodásáról« c. I. k. 1. fejezetében így fejti ki ezt szent Tamás : Ha az embernél természetes, hogy sokak társaságában éljen, akkor az emberek közt kell valaminek lennie, mi a sokaságot vezeti. Ha ugyanis sokan volnának együtt és mindenki csak arról gondoskodnék, mi neki kellemes, akkor a sokaság ellentétes irányokba széthúzna, minthogy nincs senki, akinek arra volna gondja, mi a köznek javára szolgál. így az ember test és élő lény teste is föloszlanék, ha nem volna e testben egy közös -kor- mányzó erő, mely valamennyi tag javára törekszik. (Egy