Hittudományi Folyóirat 22. (1911)

Dr. Aubermann Miklós: Főbb államtani kérdések sz. Ágoston és sz. Tamásnál

FŐBB ÁLLAMTANI KÉRDÉSEK STB.

683

tisszel, hol az is, aki parancsol, szolgál, az a civitas terrena csak- ugyan a bűn következménye. Ágoston tehát kétféle uralmat ismer : az egyik a deszpotikus, mely hiúságból s erőszakkal jött létre, a másik az, mely egyenlő a szeretetteljes gond- viseléssel.

A régi királyság eredetét ilyen deszpotizmusra vezeti vissza. S ebben eltér Cicerótól, ki szerint: omnes antiquae gentes quondam regibus paruerunt, quod genus imperii ad homines justissimos et sapientissimos deferebatur.1 Sz. Ágoston szerint »az országokban mindénfelé szétszórt, de mégis ugyanazon természet közösségével összekötött tár- sasága a halandóknak, minthogy az, ami után kapnak, nem elégséges mindenkinek, igen gyakran maga ellen szétválik s az a rész, mely erősebb, a másik részt elnyomja.«1 2 A király neve rex, inkább a regendo, mint a regnando származik, és fastus regius non disciplina putata est regentis, vei bene- volentia consulentis, sed superbia dominantis.3 Tehát ismét a gőg, uralomvágy! Midőn azután a királyi hatalmat (a rómaiak) megszüntették, a patríciusok ép úgy jártak el a néppel, mint azelőtt a királyok, a földosztásnál mellőzték s maguk gyakorolták az uralmat. Őket is a superbia vezette. Mert az a civitas terrena tulajdonsága : uralkodni akar non caritate consulendi, sed dominandi cupiditate.4 A civi- tas terrena fejedelmeiben és népeiben a libido dominandi él, ellenben a civitas coelestisben egymásnak szolgálnak szeretettel: az elöljárók gondoskodásukkal, az alattvalók engedelmeskedésükkel.

Világos tehát, hogy Ágoston nem egyszerűen az állam keletkezését vezeti le a bűnből, hiszen a civitas coelestis is állam, melyben vannak elöljárók és alattvalók, s ezt, mint- hogy itt valódi szolgaság nincs, hanem szeretet, nem is származtatja a bűnből. Csupán a libido dominandi, a hódi1 De leg. 3, 2.

2 De civ. 18, 2.

3 De civ. 5, 12.

4 De civ. 15, 17.