Hittudományi Folyóirat 22. (1911)
Dr. Aubermann Miklós: Főbb államtani kérdések sz. Ágoston és sz. Tamásnál
FŐBB ÁLLAMIAM KÉRDÉSEK STB. 681 Epiktetus szerint minden ember szabadnak születik.1 Az epikureusok szerint az állam afféle biztosítási szerződés, melyet a hasznosság céljából kötöttek; nincs közösség a természettől, hanem szabadon szövetkeznek az emberek, hogy főleg a kölcsönös kárvallás ellen védjék egymást. Nazianzi sz. Gergely szerint is az ember teremtésénél fogva szabad. Csak a bűn változtatta meg az emberek közti egyenlőséget. Azóta uralkodik irigység, civakodás, hatalom- vágy. Azóta keletkeztek ezek a nevek : szegénység, gaz- dagság, szabadság, szolgaság. Azóta ingerli a ravasz kígyó az erősebbet a gyöngébb ellen.1 2 Irén lyoni püspök (a II. sz. vége felé) a felsőbbséget, a terrenum regnumot Istentől származtatja mint orvosszert a bűn s a bűn által fölszaba- dított szenvedélyek ellen. »Tehát a pogány ok hasznára alapította Isten (és nem az ördög . . .) a földi uralmat, hogy az emberek uralmától félvén, ne emésszék föl halak módjára egymást az emberek, hanem törvények hozásával torolják meg a pogány ok sokféle igazságtalanságát.3 Lactantius (t 330.) a bálványimádás következményének tulajdonítja azt, hogy az emberek közössége, mely eleinte fönn- állott, s az azt összekötő testvéri kötelék megszakadt. Azért kellett törvényeket hozni, melyek a közjót a jogtalanság ellen biztosítsák.4 így a keresztény írók Ágoston előtt a stoával egyet- értőleg az emberek kezdetbeli egyenlőségét hirdették, mely a bűn következtében szűnt meg, ami szükségessé teszi egy kényszerítő hatalommal bíró uralmat, hogy a jók a jogtalan- ság ellen meg legyenek védve. Ebben találják valamennyien az államhatalom keletkezését megindokolva, — bár magát a keletkezést mint történeti folyamatot nem ismertetik. Sz. Ágoston N. Gergellyel ért egyet, midőn a szolgaság eredetét a bűnre vezeti vissza. A De civ. Dei 19. könyvének 1 A. Bonhöffer, Die Ethik des Stoikers Epiktet II., Stutt- gart, 1894, 156. 2 Or. 14, 25. (Migne, P. Gr. XXXV. 889, 892.) 3 Iren. C. haer 5, 42, 2. (Μ. VII. 1187.) 4 "Epit. 59. (Migne, P. L. VI. 1068.)
