Hittudományi Folyóirat 22. (1911)

Dr. Kmoskó Mihály: Tolsztoj Isten-eszméje

476

DR. KMOSKÓ MIHÁLY.

E leírás azért jellemző, mert világosan tanúsítja, hogy Tolsztoj már a hatvanas években, tehát jóval pantheisztikus istentanának kialakulása előtt, bizonyos ösztönszerű, talán helyesebben szólva, beteges ellenszenvet érzett a törvény- szerű rend külső kikényszerítése ellen. Jellemének ez a különös vonása adott létet későbbi istentanának, melynek gerincét, amint legott meglátjuk, az evangéliumi »noli resistere malo« képezi. De ép a jasznaja-poljanai iskola nevelési elvei mutatják, hogy Tolsztoj istentanának és erkölcsi elveinek kölcsönös összefüggése sokkal lazább, mint azt ő maga, követőivel együtt, feltüntetni igyekszik. Anarchikus és kommunisztikus elveinek első nyomaival már a 60-as évek első felében írt műveiben találkozunk; azoknak forrása tehát nem belső belátás, nem istentanának leszűrődése, hanem szerzőjük sajátságos pszichéje. Ha félreértésektől nem tartanék, szinte azt merném állítani, hogy Tolsztoj sajátságos bölcselkedésére bizonyos ismeretlen pszichikus okok által determinálva volt és szinte tragikus következe- tességgel haladt azon az úton, mely a pozitív kereszténység teljes tagadásához vezetett.

1862-ben Tolsztoj feleségül vette Behrs Zsófiát, családja háziorvosának leányát. 1864—69 közé esik Háború és béke című regényének megírása, amely a nagy író legnagyobb és legjelentősebb irodalmi terméke volt. Ezt követte Anna Karenina megírása, amelynek végső soraiban gnosztikus theologiának jövendő akkordjai csendülnek meg.

Életének e nagy fordulata 1877 és 1878 közé esik. Tizenöt évi boldog házasság után, világhír és nagy vagyon birtokában a költő lelkében elemi erővel támad fel a kérdés : mi az élet célja ? És bárhogy töri rajta a fejét, nem talál rá kielégítő választ. A természettudomány ép úgy adósa maradt a válasszal, mint a bölcselet. A fejlődési elmélet nem elégíti ki. A tapasztalati tudományok feladata az érzékelhető jelenségek összefüggését felderíteni. Amint a végső ok kutatására tér- nek át, abszurd tévelyekbe esnek. A spekulativ tudományok célja viszont az életnek okság hián szűkölködő lényegét meg- ismerni. Abban a pillanatban, amint kutatásuk körébe érzé