Hittudományi Folyóirat 22. (1911)
Dr. Kmoskó Mihály: Tolsztoj Isten-eszméje
tességgel, egyenességgel, szívjósággal és erkölcsösséggel ren- desen olyanoknál találkozunk, akik önmagukat hitetlenek- nek vallják ... A hitoktatás, amelyben gyermekkoromban részesítettek, nálam ép úgy elpárolgott, mint másoknál, azzal a különbséggel, hogy hitetlenségem tudatára sokkal korábban ébredtem, mert már 15 éves koromban bölcseleti műveket kezdtem olvasni; 16 éves koromban megszűntem imádkozni, szándékosan nem mentem templomba s az Úrvacsorára nem készültem többé.« »Nem abban hittem, amit velem gyermekkoromban közöltek, hanem egészen másban. Miben hittem, alig tudnám szavakba foglalni. Istenben is hittem, vagy jobban mondva Istent nem tagadtam, de micsoda Istenben hittem, nem igen tudnám megmondani. Krisztust sem tagadtam, sem tani- tását, de azt sem tudtam volna megmondani, miben is állt voltaképen az ő tanítása. Ha erre az időre visszagondolok, világosan látom, hogy . . . egyedüli igaz hitem a tökéletesü- lésbe vetett hitem volt. Arra törekedtem, hogy lelkemet tökéletesítsem . . . Különféle gyakorlatok útján testemet is tökéletesítettem, erőmet és ügyességemet gyarapítva és magamat mindenféle nélkülözések árán a szenvedések elvise- lésére és türelemre szoktatva . . . De ennek az eszmének helyét csakhamar bizonyos általánosabb értelemben vett tökéletesség foglalta el, t. i. a vágy, hogy nem Isten, de nem is önmagam, hanem az emberek szemében legyek jobbá. S e törekvés . . . csakhamar annak a vágynak adott helyet, hogy másoknál erősebb, azaz híresebb, jelentősebb és gazdagabb legyek.« Egyszóval : Tolsztoj csakhamar racionalistává lett és szellemének ez az irányzata mindvégig kísérte életfelfogását, bölcseletét. Mikor nagykorúvá lett (1850-ben), ősi birtokára vonult vissza, de csakhamar a hadseregbe lépett. 1851-ben részt vett a cserkeszek ellen viselt háborúban ; egy évvel később a dunai hadsereghez tétette át magát és végig- szenvedte Szebasztopol ostromát. Akkor kezdődtek irodalmi sikerei. Az ostromról írt csataképek ráterelték a cár figyel- mét, aki külön meghagyta, hogy a sokat ígérő fiatal író 472 DR. KMOSKÓ MIHÁLY.
