Hittudományi Folyóirat 22. (1911)
Dr. Pataky Arnold: A túlvilági élet tana az ószövetségi szentiratokban és apokrifekben
mekét, megmenti lelkét az alvilágtól (23, 14.) A jámbor ember életének útja fölfelé visz, hogy eltávozzék »de inferno novissimo« — »hogy elkerülje alant a poklot«. (15, 24.) A parázna asszony háza a pokolnak útja (5, 5 ; 7, 27.) A Bölcseség könyve erősen hangsúlyozza, hogy az alvilág a megmásíthatatlan isteni büntetésnek helye. »Épségre alkotta a földkerekség nemzetségeit, és nincs azok- bán vészhozó szer, sem pokol országa a földön.« Az alvilágra szállás egyszersmind a legnagyobb meg- alázásnak symboluma. Izaiás Babyloniát fenyegeti, hogy kevélysége az alvilágra száll (14, 11.). Ugyancsak Izaiás könyvének 57. fejezetében olvassuk, hogy a gonosz nemzedék megvetette az igazat, felfuvalkodott, földi jólétben, dicső- ségben bővelkedik ; de »misisti legatos tuos procul, et humi- liata es usque ad inferos« — »messze küldöd követeidet, és megalázod magadat a poklokig« (1 — 9.). Általában mégis azt kell mondanunk, hogy ahol a régibb szentkönyvek az alvilágot emlegetik, inkább a halál elkerül- hetetlenségére céloznak. Az alvilág olyan hely, amelyet nem kerülhet ki senki. A Példabeszédek könyve (15, 11; 27, 11.) egy sorba állítja az alvilágot és a romlást. Az alvilág kérlelhetetlenül kemény (Énekek Éneke 8, 6.) ; megnyitja száját (Hab. 2, 5.) és nem kímél meg senkit. Az alvilágból nincs visszatérés ; Isten azonban a jámbort ott is megvédi. (Jób 14, 13.) Jézus Sirák fiánál mindkét felfogás olvasható. Az al- világ egyrészt az a hely, ahová minden lélek siet (51, 7. 9 ; 14, 12. 17.), de különösen a gonoszokra vár az alvilág (21, 11 ; 9, 17.). A szentírási helyek számát még növelni lehetne, de ezzel tárgyunkra nagyobb világosság nem áradna. Az eddigi idézetek is mutatják, hogy a לואט׳ fogalma az ószövetségi szentiratokban nem mindig ugyanaz. Néhol általában a lelkek helyét jelenti, ahol a test halála után többnyire valami szomorú, öntudatlan életet élnek, tekintet nélkül arra, hogy a földön jámborok voltak-e vagy nem. Semmi sem mentheti meg az embert, hogy lelke az alvilágba ne A TtíLVILÁGI ÉLET TANA AZ ÓSZÖVETSÉGI IRATOKBAN STB. 455
