Hittudományi Folyóirat 22. (1911)

Irodalmi értesítő

IRODALMI ÉRTESÍTŐ.

447

kinek átírt szöveg nem áll rendelkezésére — homályos is lehet, épen a szigorú hűség miatt.

A fordító művének, úgy látszik, csak nyelvészeti értéket tulajdonít. Ezen a téren Kmoskó dr. műve annyira elsőrangú, hogy kiváló nyelvésznek kell lennie annak, ki az elismerésen felül behatóbb bírálatba is akarna bocsájtkozni. Az összes- eddigi fordításoknak fölötte áll — mennyire szerény tehet- ségem megismerni engedi — még dr. Heinrich Mutteré fö- lőtt is.

Igaz, az assyr nyelv megértése rohamosan halad és így Kmoskó dr.-ral szemben már nagyobb követeléseket támaszt a tudomány, de nagy apparátusával derekasan meg is felelt ezeknek.

A fordításban pontosan megjelöli az oszlop hasábjait és a hasábok sorait, ennek azonban legalább átírt szöveg nélkül kevés hasznát látja az olvasó.

Maga a fordítás tényleg a legpontosabb hűséggel készült- A babylonismusok nemcsak hogy nem kellemetlenek, hanem nagyon is helyükön vannak.

Kmoskó dr. ismeri és méltányolja a többi közkézen forgó fordításokat is. Ahol ezektől lényegesen eltér, ezt annyira indokolja, olyan nagy tudással támogatja saját nézetét, hogy magyarázatai egyenkint apró kis tanulmányok, melyek tömör, sót szófukar stylusuk mellett sem homályosak.

Érdekes még ott is, ahol alkalmasint nincs igaza. PL a X. 54., 55., 56., (o. 74.) fejtegetésénél.

Egyes helyeken, hol mások erőltetett nyelvtani magya- rázatokat adtak, rámutat arra, hogy itt a szöveget rosszul írták le, vagy hogy ennek vagy annak legalább ez idő szerinti értelmét nem tudjuk.

Egy helyen azonban egy nyelvtanilag nem feltűnő, de értelmileg nagyon lényeges változást bátorkodnék ajánlani :

A VI. 6—30־ig terjedő 5. §. a fordításban így szól : >>Ha a bíró ítéletet ítél, végzését eldönti, pecsétes okmányt állít ki róla, utána pedig ítéletét meghajlítja : az a bíró, akire az általa hozott ítélet megmásítását rábizonyítják, a kérdéses pör tárgyát képező összeg ΧΙΙ-szeresét fogja megadni és a