Hittudományi Folyóirat 22. (1911)
Irodalmi értesítő
430 IRODALMI ÉRTESÍTŐ. őt betöltő, boldogító Istennek. A vallás észszerüségét kevésbbé akarta kimutatni, ellenkezőleg, az volt a véleménye, hogy az ember a valláshoz azért fordul, mert a tudás nem elégíti ki. 11<׳ faut parier, pour la religion, il faut s’abétir pour trouver le vrai dans la religion — il faut la gráce.«1 Istenbizonyítékokra szüksége sem vala. »C’est une chose sí visible qu’il faut aimer un seul Dieu, qu’il ne faut pás de miraeles pour le prouver.« És mégis azt mondja, hogy nagy űr és távolság, mérhetetlen örvények választják el Isten ismeretét szeretetétől. Ezt a drámát, lelki peri- petiát fölfedni, tiszta elemzéssel fölfedni nem lehet. »Ceti- tude ! certitude ! non pás que dieu est, mais que je l’aime.« »Sentiment. Joie. Pax. Joie. Joci. Pleurs de joie. Deum meum et Deum vestrum.« És e pillanattól kezdve Isten nem a bölcseleti bizonyítékok Istene, az elvont, a távoli, megközelíthetetlen következtetés Istene, kinek a szívhez semmi köze. Pascal szíve és lelke örömhimnuszokban csa- pong az élő Isten bírásával és éleményével. Gyenge theologus Pascal — (ezt a kérdést, meg Pascal apológiájának méltatását is mellőzi a tudós szerző) — de mélységes hit, bensőséges elragadtatást a Pensées, mely- ben nincs semmi szárazság, logikai szálfinomság, hanem az örök és pozitív dogmák ősforrásaiból merít és a szentek elragadtatásának tüzében imádkozik. »Eltekintve az elmélkedés mélységeitől, egyes okos- kodások subtilis finomságától, egyes új eszmék és szem- pontok általános philosophiai jelentőségétől és a forma rendkívüli irodalmi értékétől, e munka mindenképen a leg- érdekesebb és a legmeghatóbb documents humains közé sorolható ; mert az e könyvben foglalt elmélkedések egy csodálatos értelmi és erkölcsi átalakulásnak legjelentősebb mozzanatait és fázisait teszik szemlélhetőkké.« Pascal, a forrongó, romantikus, szenvedélyes vulkanikus tűzlelkét, ennek a tragédia peripetiáin keresztülvergődő költői és vallásos léleknek evoluczióját, lelki fejlődését 1 Havet kiad. XXI. art. 26.
