Hittudományi Folyóirat 22. (1911)

Irodalmi értesítő

IRODALMI ÉRTESÍTŐ.

425

Egyházi beszédek. Ádventi, nagyböjti, ünnepi és alkalmi beszédek. Irta és mondotta Mihályfi Ákos dr. egyetemi ny. r. tanár. Az esztergomi főegyliázm. hatóság jóváhagyá- sával és a zirci apát engedelmével. Budapest, 1911. A Szent István Társulat bizománya. Ára 2 K 50 f.

Ezen egyházi beszédgyüjteményből az adventi beszé- deket a szerző 1906. évben mondotta el a budapesti egyetemi templomban. A nagyböjti beszédeket 1897. évben a buda- pesti angol kisasszonyok templomában tartotta és 1909-ben »Túlvilág« címen megjelentek. Az ünnepi és alkalmi beszé- deket Budapesten, Baján, Enyingen, Keszthelyen, Tabon mondotta el.

A mai kor színvonalán álló szónok minden beszéde időszerű, tárgyait a mai kor felfogásának keretében mutatja be a jelenkor hallgatóinak. Megjelenése megnyerő, lelke szelíd, eszméit az Ür igéje felül vonzóan tudja előadni. Nagy indulatok keltésével nem foglalkozik, elbeszélésén elömlő üde báj, kedvessé teszi hallgatói előtt az órát, melyet szószéke előtt eltöltenek.

Tudását gondosan mérlegeli, azt mondja el, mi szorosan beszéde tárgyához tartozik, mit hallgatói könnyen felfog- nak, örömmel átéreznék, mitől a lélek gazdagszik, erősödik, felemelkedik, megjavul.

Az alak művészi kezelésére nem fektet nagy súlyt, megelégszik észrevehető bekezdéssel, két pontba szorított tárgyalással és rövid, velős kifejezéssel. Adventi beszéd- sorozatának, tárgyául az egyházat választja s külön beszé- dekben fejti ki annak egy, szent, egyetemes és apostoli ismérveit.

Az első beszédben hallgatóit az egyház adventi hangú- latába vezeti be, közeli vonatkozásba hozza a lelket az egy- házzal s benne Krisztussal. Szorosan meghatározza az egy- ség lényegét s ami a lényegen felül még benne található, abból nagyságát, szépségét, gazdagságát s az üdvösségre való vezetéshez szükséges alkalmasságát fejti ki. Nagy képet fest meg, melyben Jézus a jegyes, az egyház az ara ; a rítusok különbözőségéből az arát ékesíti fel szín-