Hittudományi Folyóirat 22. (1911)
Dr. Hadzsega Gyula: A Szentírás ismeretéről
VEGYESEK. 397 csak pl. — így szól — sz. Pál tanítását a megváltást ille- tőleg. Ez nem új gondolat. A görögöknél ismeretes volt a rabszolgáknak megváltása. És pedig milyen volt az ? A rab- szolgát a tulajdonos valamely istenségnek eladta. Ezen eladás azonban csak látszólagos volt. Abban állott, hogy a tulajdonos a templom pénztárából kapott bizonyos összeget, miáltal a rabszolga az illető istenség védence lett. Ez páli gondolat — folytatja — sz. Pálnál is szerepel váltságdíj. A különbség csak az, hogy nála Krisztus vére a váltságdíj. És így tovább. Még Aranyszájú sz. Jánosra is mert hivatkozni állítása mellett. Pedig ha megnézzük az ő megváltási tanát, látjuk, hogy az mindenben sz. Pálon nyugszik és homtokegyenest ellenkezik Deissmann felfogásával. Mint sz. Pálnál, úgy Aranyszájú sz. Jánosnál a megváltás gondolata mint egye- temes jelenik meg. A gondolat ezen egyetemessége és holmi N. N. rabszolgának szabadságoltatása között semmiféle vonat- kozás sincs. Van Chrysostomusnál egy hely, mely a leg- fényesebben cáfolja meg Deissmann okoskodását. Ez 1 Cor. 7, 13-nak magyarázata. Itt világosan rámutat, hogy a Szent- írásban a »szolga«, »szolgaság« szó »peccatum sequitur«. Ily értelemben szolgának mondatik a bűnös. De szolgának mondja a Szentírás néha az igazat is. »Qui enim in Domino vocatus est servus, libertus est Domini.« Míg tehát ama textusokban az eladott rabszolga ily állapotában az istenség védencének neveztetik, a kereszténységben ismét csak szolga. De az Isten szolgája. Az ilyen szolga szabadabb, mint bárki más. A három ifjú a maga erényeivel szabadabb volt, mint a király Nabukodonozor.1 Mit látunk mindebből ? Azt, hogy a bib- liában a »szolga«, »szolgaság«, »szabad« szavak egész más érte- lemben használtatnak, mint azt a D. által felhozott textu- sokban látjuk. Ilyen a Deissmannhoz hasonló exegeták eljárása. Milyen helyes volna tehát az exegesis folyamán erre az apologétikai útra is rátérni. Szóval, a szövegkritika helyett több történeti kritikát kell adnunk. 1 Sermo V.
