Hittudományi Folyóirat 22. (1911)
H. Gy.: Schopenhauer akaratbölcselete
jelleme ellenére cselekszik. A cselekvés tehát nem mindig a jellem, hanem az akarat szerint minősül. Az akarat ugyanis szabad s így akarhat a jellem ellenére. Nem a jellemben, melyet nem mi adtunk magunknak, mely rés unt öröklött, részint nevelés által kapott tulajdonságokból tevődik össze, hanem az akaratban van a szabadság s így az erkölcsi fele- lősség is az akaratot s annak megnyilatkozását : a tettet éri. Az intelligibilis akarat, mondja Schopenhauer, azért szabad, mert ok nélküli! Ez az okoskodás tarthatatlan. Ha oksági \ iszonyt csak a tünemény világban látnánk is, akkor sem volna szabad ebből azt következtetni, hogy a tünemé- nyékén túl nincs okság. Schopenhauer maga alatt vágja a fát. Ha a magánvaló ok nélküli, hogyan lehet oka a tüneménynek, ok nélküli szabad jellem hogy hozhat létre szükségszerű tapasztalati jellemet, ok nélküli szabad akarat hogyan lehet oka az egyén szükségszerű akarásainak ? Ha a magánvaló akaiat, ez a mindenütt s mindenben változatlan ősi erő, vak törekvés ok nélküli, honnan akkor a jellemek különféle- sége, hogyan tárgyiasul (objektiválódik) minden ok nélkül annyiféle határozott egyéni akarattá, honnan az egyediség a fajban ? Tér- és idő viszony nem magyarázza meg e tarka világképet! Az akarat, legyen az akár térbeli, akár térkívüli, akár emberi akarat, akár az Istenség akarata, mindig okból cselekszik, ezt követeli az elégséges okság elve. Az emberi akarat mindig valamely külső vagy belső ok hatása folytán jön működésbe ; a motívum által felkeltett akarat választ a különböző javak között. Hol az akaratra indító ok nem hat, ott nincs akarás, cselekvés. Következésképen az intelligibilis akarat is csak akkor jöhet működésbe, 11a reá valamely motívum hatott; de akkor már nem ok nélküli, működésé- nek oka megvan a ható okban ; ha pedig nem oknélküli, akkor Schopenhauer szerint nem lehet intelligibilis és nem lehet szabad, mert mihelyt valami okból történik, már szűk- ségszerű és tapasztalati. Az intelligibilis és tapasztalati jellem, az Esse szabadsága és az Operari szükségszerűsége tehát ellentmondás nélkül föl nem vehető. Mert feltéve, bár meg nem engedve, hogy az Operari sequitur Esse fizikai SCHOPENHAUER AKARATBÖLCSELETE. 383
