Hittudományi Folyóirat 22. (1911)
H. Gy.: Schopenhauer akaratbölcselete
SCHOPENHAUER AKARATBÖLCSELETE. 373 okozatnak megvan a maga megfelelő elégséges oka, vagy »mindannak, ami nem szükségképen létezik, más szóval esetleges, elegendő létesítő oka van«,1 nem a tapasztalattól független elv, nem értelmi forma, kategória, mely csak a tüneményre vonatkozik, de azon túl nem érvényes, hanem a tapasztalatból kiinduló s az ész belátásán alapuló, tehát transzcendentális elv. Schopenhauer is, Kant is akkor téved, mikor az oksági elvről azt állítják, hogy a priori synthetikus ítélet. Ez tévedés. Az oksági elv (analitikus) elemző. Mert bár az okozat fogalma kifejezetten nem foglalja magában az ok fogalmát, de magában foglalja bennrejlőleg (implicite). Mikor azt mondom, hogy A okozat, tehát esetleges, akkor már megmondtam azt is, hogy mástól lett, tehát okból lett. Csak az okozatot kell elemeznem s eljutok az ok fogalmához ; az oksági elv tehát elemző. Ebből következik, hogy az oksági elv nem adott értelmi forma, mely a tér- és időbeli egymásra következéseket rendezi, mert vannak egymásra követkézé- sek, melyeket nem hozunk oksági kapcsolatba. Ok »nem mindazon tünemény, mi után valami következik« s okozat »nem a tünemény, mi mindig szabály szerint más tünemény után következik.«1 2 Vannak okok, melyek sohasem ismer- hetők meg, melyek nem tünemények ; vannak szabályszerű egymásrakövetkezések (nappal-éjjel), melyek nincsenek ok- sági kapcsolatban. Ha pedig nem minden egymásután hozható oksági kap- csolatba, hanem csak az, melyben e kapcsolat megvan, akkor az oksági elv nem kategória, a tapasztalattól független forma, — hisz az értelem e formát minden történésre alkal- mázná — tehát nem az ész írja elő a természet törvényszerű- ségét, nem ó teremt rendet a nagy zűrzavarban, hanem az észtől független természet, a dolog maga, a magánvalóban végbemenő változások tapasztalatilag is megismerhető oksági viszonya. Maga azon tény, hogy minden értelmi megismerés 1 Dr. Kiss János ׳)Isten megismerése a látható világból. 1909. 61. old. 2 Dr. Kiss J. I. m. 83.
